Századok – 1995

Folyóiratszemle - Juht A. I.: I. Péter pénzreformja IV/943

FOLYÓIRATSZEMLE 943 emelés kritériumainak súlyosbítását és a majorátust). Mindezen erőfeszítések ellenére a nemesség differenciálódását és pozícióinak gyengülését nem sikerült megakadályozni és mint az 1860-70-es évek reformjai mutatták; korábbi privilégiumaiból engednie kellett. Felső része azonban a 20. század elejéig megőrizte hatalmas latifundiumait, politikai és gazdasági hatalmának alapját. Az Orosz Birodalom törvényeinek gyűjteménye érdemek és származás szerint hat kategóriába sorolta a nemeseket. 1872 és 1904 között folytatódott a nemesség szociális diffúziója. A 20. század elején több mint 830 nemesi címmel rendelkező család volt, köztük a régi orosz fejedelmek és cárok (a Rurikovicsok és a Romanovok), valamint az arisztokrata famíliák leszármazottai, de olyanok is, ahol az elődök még alacsony sorban éltek. A 19. század második felében a nemesek száma kb. másfélszeresére nőtt. Az ősi nemesi családok több mint fele orosz anyanyelvű volt. A nemesség fő jövedelme az ország európai részében a földbirtokból származott, más források ezt csak kiegészítették. Századunk elejére az orosz nemesség már bekapcsolódott az ipari vállalkozásokba, a vasútépítésbe, a pénzügyi műveletekbe (de csak kis részük), alapvetően azonban (mint régen) a nagybirtokokon gazdálkodott. A század eleji államigazgatásbeli politikai kulcsfigurák továbbra is az ősi nemesi famíliák képviselői voltak. A II. Katalin törvényei által lefektetett nemesi korporativ szervezet tovább fejlődött. Kormányzósági és kerületi gyűléseiken megválasztott képviselőik útján panaszaikkal a cárhoz, a központi és a helyi adminisztrációhoz fordulhattak. Társaságaik a helyi kormányszervekkel összhangban működtek. Buganov a hiányosságot abban látja, hogy (1906-ig, az Egyesült Nemesség Tanácsa létrejöttéig) nem volt olyan összoroszországi képviseleti szervük, ami összefogta volna az alsóbb testületeket. Az első orosz forradalomkor a nemesség is létrehozta ugyan pártjait, szervezeteit, de ez nem jelentette a cárizmus komoly oppozícióját, inkább magának a nemességnek a válsága és pozícióinak gyengülése ezen szakasz fő jellemzője. 1905-re a nemesi földalap 40%-ra csökkent, sokan tönrementek, fő jövedelmük már nem a földművelésből eredt. Leggazdagabb részük azonban ekkor még az önkényuralom és a nemesség szociális érdekazonossága alapján átmenetileg konszolidálódott. Nagy részük konzervativizmusának alapja a földbirtok megőrzése volt. így támogatták az egyeduralmat, akadályozták a polgári átalakulást az országban, elősegítették a múlt maradványainak fennmaradását. Ma azonban reálisabban értékelhetjük egész történelmi szerepüket a legkülönbözőbb területeken (a harcmezőn, az államépítésben, a mezőgazdaságban és a szellemi értékek felhalmozása terén), amihez az ismertetett tanulmány gazdag tényanyagával és az alapfolyamatok feltárásával nézetünk szerint máris hozzájárult. Voproszi Isztorii, 1994. 1. szám. 29-41. o. K. J. Juht, A. I. I. PÉTER PÉNZREFORMJA A 18. század elején az orosz pénzrendszer gyökeresen megváltozott, ami az északi háború és a többi reform növekvő anyagi szükségleteivel állt kapcsolatban. Juht historiográfiai áttekintésében kiemeli, hogy magát a pénzreformot csak részben (pl. numizmatikailag), vagy a korszak története egyik aspektusaként tanulmányozták és máig R N. Miljukov adataiból indultak ki. Mindezek indokolttá teszik a témakör sokoldalú és speciális tanulmánybeli (vagy monografikus) megközelítését. A 17. századi Oroszország archaikus pénzrendszere már nem felelt meg a fejlődő áru- és pénzviszonyoknak, a bel- és külkereskedelemnek. Az ezüstkopejkásokkal nehezen lehetett lebonyolítani a kicsiben történő vásárlásokat, terjedt a pénzhamisítás. Ugyanakkor Európában a 16. századtól a tallér volt forgalomban (más sajátosságokkal, mint az orosz pénzek) és ha Oroszország eredményesen be akart kapcsolódni a világkereskedelembe, akkor pénzrendszerében az európai államokhoz kellett igazodnia. Juht szerint a pénz financiális funkciói mellett igen fontos a proklamatív (a cári hatalom korlátlanságát hirdető) szerep is, viszont pontosan e téren az ezüstkopejkásokban csekély lehetőség rejlett. Az is fontos, hogy a külföldiek bírálták az orosz pénzrendszert és nem segítette elő az ország nemzetközi presztízsének növekedését sem. A pénzreform terve már az 1690-es évek közepétől felmerült. Péterre nagy hatással voltak a „nagy követség" kapcsán szerzett londoni tapasztalatai (a 17. század végi angol pénzreform, a gépi előállítás). A cár meggyőződött arról, hogy a kézi technológiáról fokozatosan át kell térni a gépesítettre. Ehhez