Századok – 1995
Történeti irodalom - Sándorfy Kamill: Erdély reformkorszakának jogtörténete (Ism.: Niederhauser Emil) IV/933
933 TÖRTÉNETI IRODALOM Művészettörténeti jellegű Nagy Márta közleménye a jászberényi múzeum tulajdonában lévő, 18. századi (eredetileg hordozható) házioltárról, amelyet egy, a Jászkúnságban letelepedett görög kereskedő vásárolhatott a Balkánon. Papp Izabella a Jászkun Kerület egykori aljegyzőjének és levéltárnokának, Bartsik Mártonnak 1838-ban készített kimutatását teszi közzé — bevezető tanulmánnyal — a Kerület katonai, pénzbeli és egyéb terheiről 1735 óta. Végül Kálniczkyné Katz Veronika „Egy víziót történetéhez" címmel áttekintést ad a Duna-Tisza csatorna tervének 1715-ig visszanyúló történetéről, s az Országos Vízépítési Igazgatóság iratanyagából leközli Kvassay Jenő 1907. évi tervezetét egy Budapest-Szolnok csatornáról. A kötet végén megtalálhatjuk az Évkönyv előző köteteinek tartalomjegyzékét is. Ennek áttekintése arról győz meg, hogy a most ismertetett — immár kilencedik — kötet igényes és méltó folytatója az eddigieknek, s ösztönzője lehet a további értékes munkának. Kratky Tamás Sándorfy Kamill ERDÉLY REFORMKORSZAKÁNAK JOGTÖRTÉNETE (Bp. 1954.) 1-4. kötet. 2200 1. Akadémiai Kiadó 1994.(Kézirat) Az 1943-ban elhunyt Sándorfy Kamill, egykori kúriai tanácselnök, jogtörténész már 1936-ban megjelentetett egy monográfiát a reformkori és 48-as jogfejlődésről „Törvényalkotásunk hőskora" címmel. Az 1950-es évek elején írta itt ismertetett munkáját, nehéz körülmények között, nem sokkal halála előtt. Tekintettel a terjedelemre, ezt az újabb monográfiát most az Akadémiai Kiadó több gépelt példányban készítette el és helyezte el nagyobb könyvtárakban, hogy a kutatás számára hozzáférhető legyen. A szerző a nyomtatásban hozzáférhető kiadványokat, emlékiratokat, a korabeli sajtót dolgozta fel nagy részletességgel. Nagyívű kifejtést készített, az előzményekre is kitér, még egy-egy újabb fejezetnél is visszautal a korábbi fejleményekre. Érdemben többet is ad a jogtörténetnél, valójában Erdély politikai története ez, részletesen az egyes országgyűlésekről, az 1790/91-estől az 1848 júniusi országgyűlésig, amely a szerző szerint az utolsó törvényes volt, de persze a hatvanas évek nagyszebeni és kolozsvári országgyűlését is részletesen tárgyalja. Óhatatlanul kitér a magyarországi fejleményekre is, időrendben párhuzamosan. A reformkori jogviszonyokat olykor a perekig lemenő részletességgel tárgyalja. Figyelemreméltó az egyik leghosszabb, mintegy 400 lapos fejezet az abszolutizmus koráról, az akkor bevezetett osztrák polgári törvénykönyv „megrekedéséről" Erdélyben. Olykor a társadalmi viszonyokra is kitekint, de ez inkább csak a „felső körök" életéről tájékoztat. Roppant nagy anyag, különösen az országgyűlések részletes tárgyalása során, a megalkotott törvénycikkek ismertetésével, vagy annak jelzésével, mit nem tett meg egyik vagy másik országgyűlés. A korabeli sajtóanyag időnkénti bevonása még informatívabbá teszi a munkát. Az egészet átlengi egy következetes függetlenségi szemlélet. A bécsi udvar minden haladó törvényt ellenez, Ferenc József a végsőkig ellenzi az uniót még a kiegyezési tárgyalások idején is, de a végén mégis kénytelen belenyugodni. Ez a függetlenségi szemlélet az 1950-es évek idején, amikor a munka készült, ugyancsak virulens volt, de nyilván nem ez halott a szerzőre, hanem saját meggyőződése. Lelkes hangulatát a stílus is követi, valami felforrósodott hangulatot áraszt, amilyen a későbbi történetírásban már ismeretlenné lett, néhány kivételtől eltekintve. A munka a magyar Erdély jogtörténete. Nem mintha a szászok vagy a románok kimaradnának, róluk is szól, a szászokról inkább kedvezőtlenül, mert azok mindent elleneztek. A románokról már együttérzéssel, azt is leíija, hogy inkább velük kellett volna szövetkezni, mint a szászokkal. De minthogy a románok a hivatalos politikai életből kimaradtak, a monográfia lapjain is ritkán kerülnek elő, többnyire, amikor éppen szembefordulnak a magyarokkal, mint 1784-ben vagy 1848-ban. A szerzőnek nyilván nem volt módja a kézirat utólagos átnézésére, ezért elég gyakran vannak ismétések, azonos idézetek kétszer is visszatérnek.
