Századok – 1995
Történeti irodalom - Slusarek Krzysztof: Drobna Szlachta W Galicji 1772–1848 (Ism.: Nagy Zsombor) IV/912
912 TÖRTÉNETI IRODALOM csoport is, de nem a szokványos módon: nem pusztult ki, nem olvadt be, hanem elment. Volt már ilyenre példa Dáciában. 1944 kora őszén a besztercei és radnavölgyi szászok a közeledő szovjet csapatok elől fölkerekedtek és elvonultak Németországba. Menekülés volt ez, de tudatos kiürítés is: a bizonytalan jövő vállalása helyett az anyanemzetbe való visszaolvadást választották. De múltjukat nem adták fel, feldolgozását nem hagyták idegenekre. Ősi-új hazájukban tudományos publikációk sorában tárták fel elhagyott településterületük nyelvi, néprajzi és történeti emlékeit. (Bibliográfiai adataikat ld. a 46-51. oldalon.) Ebbe a szászság múltját feltáró-mentő munkába társult be a brassói szász szerző, személy-és helynévgyűjtésének közreadásával. Első benyomásunk Binder Pál testes kötetét forgatva az, hogy hibrid. Részben feldolgozás, részben nyersanyag. Ha célját és kiadóját nézzük, nyelvészeti munka. De a szerző történész, Erdély történetének kitűnő művelője. Ez a könyve egy olyan sorozatban jelent meg, amelyet történészek nem nagyon forgatnak. Indokolt tehát felhívni rá a figyelmet. A Bevezetés a helytörténet névtani vázlatát kívánja adni, de ennél többet nyújt, lényegében Beszterce és Radna-völgy településtörténetét, először magyarul, aztán teljes szövegében németül is. Ez után következik a személy- és helynévanyag, településenkénti bontásban. A közlés szelektív, a budapesti Magyar Országos Levéltárban őrzött 1698, 1713, 1721 és 1750. évi összeírásokon, Radna-völgye, illetve a naszódi kerület esetében az 1698, 1713 és 1721. évi összeírásokon alapul. A kötet címében megadott évszámok félrevezetőek, mert Binder bőven közöl egyes településeknél 1698 előtti, középkori és 16. századi névanyagot is; nyilván — és helyesen — nem akarta veszni hagyni évtizedek alatt felgyűlt idevonatkozó cédulaanyagát. 1750 utáni névanyag csak elvétve bukkan elő, az 1865-ös záró évszám azt jelenti, hogy ahol ez a szász névanyag szempontjából indokolt, teljes szövegében közli a Pesty Frigyes helynévgyűjteményében található jelentéseket az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárából. Akadnak viszont, főleg ott, ahol korábbiak nincsenek, 20. századi családnév-listák is. A tárgyalt terület mindig is vegyes lakosságú volt, ahogy a jelenkorhoz közeledünk, egyre növekszik a románság túlsúlya. Binder az etnikumra való tekintet nélkül közli névanyagát, tehát a szász mellett a magyar és román neveket is, így válik kötete a nemzetiségtörténeti kutatás egyedülálló forrásává. Besztercének és Radna-völgyének nem csak lakossága volt többnyelvű, de történeti forrásai is. Nem szorul magyarázatra, milyen nyeresége a kutatásnak, ha közel egyidejű, de különböző nyelvű forrásokban azonosíthatunk egyes személyeket vagy funkciókat. Külön fel szeretném hívni a figyelmet az 1713. évi magyar nyelvű conscriptióra, amely a lakosok nevének felsorolása után ismerteti az illető település természeti viszonyait és gazdálkodását. A kötetet 22, különböző publikációkból átvett, 14-19. századi térképlap zárja le, lehetőséget adva a közölt anyagban való földrajzi eligazodásra. Heckenast Gusztáv Krzysztof Slusarck DROBNA SZLACHTA W GALICJI 1772-1848 Ksiegarnia Akademicka kiadó, Krakkó, 1994. 294 + 5 térkép A KISNEMESSÉG GALÍCIÁBAN 1772-1848 A lengyel és a magyar történelem párhuzamait a kutatók többsége a két társadalom hasonló történeti szerkezetével, többek közt a nemesi réteg sajátos, viszonylagosan súlyos helyzetével magyarázza. Különös érdeklődésre tarthat számot tehát a fiatal krakkói történész doktori diszszertációja, melyet kötetben jelentetetett meg az .Akadémiai Könyvesbolt" kiadója. A Jagelló Egyetemen végzett, a 19. századi galíciai értelmiségi réteg kialakulását vizsgáló kutatások vezették el a szerzőt a kisnemesség problematikájához. A szerző négy jól tagolt fejezetben bontja ki kutatásai eredményeit: I. A források bemutatása és kritikai elemzése. II. A kisnemesség területi elhelyezkedése Galíciában. III. A kisnemesség társadalmi szerkezete. IV A kisnemesség rendi pozícióinak elvesztése.
