Századok – 1995
Történeti irodalom - Slusarek Krzysztof: Drobna Szlachta W Galicji 1772–1848 (Ism.: Nagy Zsombor) IV/912
913 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet előszavából megtudhatjuk, hogy e réteg kutatása Lengyelországban a két világháború között komoly eredményeket mutatott fel, bár főleg az ún. „keleti végek" és Mazóvia állt a vizsgálódás középpontjában. Az azóta megjelent munkák ezen eredményekre támaszkodhattak, és azok következtetéseit terjesztették ki az ország más területeire, slusarek kutatásai a lwówi, wroclawi, varsói és krakkói levéltárakban azonban lehetővé tették, hogy a feltételezések helyét a gazdag forrásokon alapuló feldolgozás vegye át. A források közül alapvető jelentőséggel bírnak a galíciai katonai összeírások, melyeket évente végeztek a Habsburg Birodalomhoz csatolt galíciai részeken. Sajnos e források nem állnak teljes egészükben ma rendelkezésünkre, valamint adataik jellege sem állandó. Ezek mellett a következő felhasznált forrástípus a II. József és I. Ferenc császár idejében készült földmérések (1785-1788 és 1819-1821). Itt kell megemlíteni az úgyszintén II. József által kiadott 1789. február 10-i úrbéri pátens végrehajtásakor készített felmérést, az adóösszeírásokat, egyéb földméréseket, a nemesi birtokokat tartalmazó Országos Összeírást (Tabula Krajowa), a nemességigazoláshoz szükséges iratokat, valamint a jelentős számú birtokperből kifolyólag a bírósági iratokat. A szerző az első fejezetben ismerteti a feltárt anyagot, részletesen elemzi a kutatás módszerét, valamint, hogy a sokféle forrástípust hogyan lehet egymásnak megfeleltetni. A korábbi becslések a galíciai kisnemességet 19 000-re becsülték. Slusarek adatai szerint azonban a nemesi származású férfilakosság 1782-ben 30 715 volt. Ezen adatsor, mely 1840-ig követi a nemesi származású férfilakosság létszámának alakulását, érdekes tanulsággal szolgál: 1816-ig e réteg létszáma csökken (28 890), majd 1840-ig lassú emelkedést mutat (32 212). Összehasonlítva ezt a galíciai felnőtt férfilakosság létszámával, megállapítható, hogy az előbbi csoport 4,87%-kal, míg az utóbbi 60%-kal (!) nőtt. slusarek becslése szerint Galíciában a nemesi származásúak összes száma 70 000-120 000-re tehető. Ez az összlakosságnak 3-3,7%-át jelenti, azonban a nemesség eloszlása egyáltalán nem nevezhető egyenletesnek. Két körzetben figyelhető meg a nemesség koncentrált jelenléte, Galícia keleti részén a podóliai és a kárpáti (kárpátaljai) régióban. Podólián a Dnyeszter és a Zburcz közét, Kárpáti régión az északról a Dnyeszter, délről a Kárpátok, keletről Bukovina és nyugatról a Zlota Bystrzyca folyó határolta területet érti. Itt a nemesség helyenként a 12%-os arányt is elérte. A főleg folyóvölgyekben elhelyezkedő kisnemesi falvak jellege a két területen azonban eltérő. Podóliában a kisebb (falvanként 10^0 nemes), míg a Kárpáti területen a nagyobb (falvanként 40-100 nemes) nemesi közösségek jellemzők. Sajátosan jellemző mindkét keleti galíciai területre, hogy a több mint 100 városban, városkában jelentős nemesi lakosság található. (A városi nemesség kérdésének később külön fejezetrészt szentel a szerző.) Érdekes megfigyelés, hogy a kisnemesség létszáma csökken azokon a területeken, ahol csekély számban élnek, míg ahol a vizsgált korszak elején már nagyobb közösség található, ott számuk az 1840-es évekre nő. A harmadik, a rendi és társadalmi különbségeket feltáró fejezet bevezetése utal a lengyel szakirodalomban elteijedt eltérő kategóriákra. A szakirodalomban a mágnás, középnemes, kisnemes hármas felosztás mellett létezik a jobbággyal rendelkezők és nem rendelkezők két elemű felosztása is. slusarek a további elemzésnél a saját maga által kialakított kategóriákat alkalmazza. A kisnemesség alapkategóriáját a szerző a csak részbirtokkal vagy ennél szerényebb pozícióval rendelkezésben találja meg. Az így meghatározott kisnemesség két részre oszlik: a birtokos és a biitoktalan elemre. A birtokosok közt az első réteg a már említett nemesi részbirtokkal rendelkezőké. slusarek fölveti, hogy jövedelmeik alapján jónéhányan közülük a bene possessionati rétegéhez is tartozhatnának. Hogy mégsem bontja fel ez alapján a rendszerét, azt szerinte az indokolja, hogy többségük jövedelme nem érte el a vizsgált korszakban a 3000 aranyat, így 1848-ig nem gyakorolhatták állami szinten rendi jogaikat, nem vehettek részt az Állami Szejm (Sejm Panstwowv) ülésein. E nemesek felének birtokai 10 és 49 hold (mórg), egynegyedének 50 és 99 hold közötti volt. Az ennél nagyobb, vagy kisebb részbirtokkal rendelkező körülbelül egynegyed rész 5 és 500 hold nagyságú birtokai többé kevésbé egyenletesen oszlottak meg. A vizsgált korszakban birtokaik kis mértékben aprózódtak. A következő sajátos csoport az egytelkes, vagy szabad nemesség (szlachta zagrodowa, szlachta wolna). A felosztások előtti Lengyel Királyságban ez a réteg a maga 300 000-es létszámával az össznemesség felét tette ki. Kialakulásához az a nemesítési gyakorlat is hozzájárult, hogy az uralkodói gyakorlat szerint a megnemesített személyt egy kisnemesi községben ajándékozták meg egy telekkel és a községben lakók közös címerével (rod). Az így kialakuló közbirtokosság tagjai paraszti életmódban éltek, s a szerző helyzetüket a birodalmon belül a csehországi szabad parasztokéhoz hasonlítja. A felosztások után az osztrák hatóságok az űn. rusztikális adóval (podatek
