Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 87 műves társaikhoz hasonlóan — más országos vásárokra, távoli piacokra is elvitték-eljuttatták termékeiket, s a szűrposztóval és a szűrposztóból varrott ruhaneműekkel való kereskedést több mint két évszázadon át „szinte monopolizálták".146 A helybeli csapóipar mellett tehát más szűrposztó-beszerzési forrásokról is gondoskodniuk kellett: maguk is „import" után néztek. No, nem nyugat felől, hanem keletről: Erdélyből, a Szászíoldről, ahol a szürkeposztószövés (mint fentebb már szó esett róla) szintén több százados múltra tekintett vissza és jelentős fejlődést ért el. Ebbeli törekvésük sikerét jelzi, hogy az erdélyi országgyűlés — bár 1593-ban, 1607-ben és 1609-ben, a kolozsvári és más fejedelemségbeli szűrszabók posztóellátásának biztosítása érdekében, még megújította Báthori Zsigmond 1592. évi rendelkezését, amely szerint Erdélyből „szűrt véggel senkinek szabad kivinni ne légyen...; az kész művet [= szűrköpönyeget] szabad kivinni"14 7 - Bethlen Gábor fejedelem „kegyelmes akaratjából" 1616-ban már úgy határozott, hogy „az szűrt végekben is Magyarországnak ide incorporáltatott részeire, nominanter pedig Váradra és Debrecenbe... kivihessék".14 8 így vezet el a debreceni szürkeposztószövők 1398. évi céhlevelének „utóélete" nemcsak későbbi időkbe, de messzibb tájakra is - főképpen Erdélybe (amelynek szűrmívességéről előző dolgozataim szóltak).14 9 9. Végezetül hadd kíséreljem meg a debreceni (és erdélyi) szűrposztómívességre vonatkozó megállapításokat szövőiparunk késő középkori és kora újkori alakulásának szélesebb problematikájába illeszteni. Azóta, hogy Kováts Ferenc az 1457-1458. évi pozsonyi harmincadkönyvet mintaszerűen feldolgozó alapművében közzé tette azt a meghökkentő adatot, hogy ebben a pénzügyi évben nem kevesebb, mint 15 139 vég külföldi posztót hoztak be a pozsonyi harmincadon,15 0 a kutatás (különösen a közelmúlt évtizedekben) fokozódó érdeklődéssel fordult a magyarországi textilimport 15-17. századi szakasza felé.15 1 A vizsgálódások során az is kiderült, hogy gyapjúszövet-behozatalunk súlypontja a 16. század közepére a drága nyugati finomposztókról a középminőségű és kevésbé költséges szövetfajtákra tevődött át, amelyeknek a termelése a hozzánk közelebb eső morvaországi és sziléziai körzetekben is jelentős mértéket öltött.15 2 Harmincadjegyzékek és egyéb források a morva és sziléziai posztók mellett az ugyancsak közepes minőségűnek számító angliai szövetfajta: a karasia 0kersey) tetemes mennyiségű behozataláról is tudósítanak.153 A növekvő kereslet hatására a karasia-készítés egyes közép-kelet-európai országokban is meghonosodott, ahonnét szintén behozták Magyarországra és Erdélybe.15 4 Mindez azt jelenti, hogy a hazai városok céhes posztóipara ez időben nem csupán egy nagy volumenű szövetimport versenyével találta szembe magát nyugat felől, hanem egy olyan szerkezetű (fajta-összetételű) behozatal konkurenciájával, amely nemcsak a hazai posztópiac felső sávját, a finomposztókra irányuló keresletet, hanem annak középső, táguló szektorát is jórészt lefoglalta. A posztóbehozatal látványos adatai és széles-tarka spektruma viszont valamelyest elfedte a kutatás elől azt a tényt, hogy a piac felső és középső sávja mellett — amely nemesurak, városi polgárok és tehetősebb mezővárosi meg falusi parasz-
