Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
88 PACH ZSIGMOND PÁL tok keresletére alapozódott — létrejött a hazai posztópiacnak egy harmadik, alsó szektora is, amelyet a falusi népesség széles rétegeinek a háziipar által nem fedezett szükséglete alakított ki már a 14. századtól fogva. Ez az igény jórészt a közepes külföldi posztóknál is olcsóbb, ugyanakkor tartós és strapabíró gyapjútermékek felé irányult. E készítmények egyike, éspedig legfontosabbika volt a szürkeposztó vagy szűrposztó, amely immár nem nyugati importból származott, hanem a honi szövőművesség állította elő tekintélyes mennyiségben, és a szabómestereknek a más posztófajtákkal dolgozó vásárművesektől sokhelyt elkülönülő, specializálódó csoportja: a szűrszabók varrtak belőle szűrköpönyeget és egyéb ruhaneműeket. A szűrposztószövés legkorábban kialakult, felvirágzó központjáról: Debrecenről számoltam be a fentiekben, s a vele csaknem egyidejűleg kifejlődő szászföldi központjáról előző dolgozataimban. Talán lesz még rá mód, hogy a szűrmívesség többi, később bontakozó, tiszántúli, felvidéki és dunántúli telephelyéről is hírt adjak.15 5 JEGYZETEK 1 Pannus coloratus és pannus griseus a XIII. századi Magyarországon. In: Tanulmányok Karácsonyi B. 70. születésnapjára. Szeged, 1989., 71-80. 2 Minderről részletesen: Szürkeposztó és monopólium a fejedelmi Erdélyben. In: Tanulmányok Gyimesi S. 60. születésnapjára (Sajtó alatt); Szűrmívesség és árszabályozás a fejedelemségkori Erdélyben. In: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser E. 70. születésnapjára. Bp., 1993., 45-54. - A terminológiát illetően hasonló eredményre jutott Gáborján A.: Középkori magyar szürkeruhák. Ethnographia (= Ethn.), XCVI (1985); 212-213. 3 G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (= Fejér), VIII. 1. Budae, 1832., 441.; Nagy Gy.: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray-család oklevéltára (= Sztáray), I. Bp., 1887., 41. 4 T. Smiciklas: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Sclavoniae. XI. Zagrabiae, 1913., 31., 285. 5 Gróf Teleki J.: Hunyadiak kora Magyarországon. Oklevéltár (= HuO), XII. Pest, 1857., 20-21. - Guti Ország Mihály nádornak a pert lezáró 1478. évi ítéletlevele a szűrvég vámtételét fenntartotta és a belőle varrott ruha vámjával egészítette ki: „... de pedis griseorum pannorum denarius unus. Item de duabus vestibus sartitis utputa griseis et aliis de pannis vilioribus factis denarius unus": 68-69.; Bunyitay V.: A váradi püspökség története. II. Nagyvárad, 1883., 293. 6 Mályusz E.: Zsigmond-kori Oklevéltár (= ZsO), I. Bp„ 1951., 660. 7 Fejér: VII., 2., Budae, 1832., 233-234; St. Endlicher: Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana, Sangalli, 1849., 610; F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. II. Strigonii, 1882., 238-239. - A posztófajták értelmezésére lásd az 1. jegyzetet. 8 Persze az importált szürkeposztó sem szorult ki még a magyarországi piacról. Egy kolostorba vonuló nemes hajadon 1397-ben többek között azzal a feltétellel engedte át rokonainak Abaúj megyei birtokrészeit, hogy azok évente sex ulnas Polonicalis panni grisei adjanak neki és a pataki Szent Anna-kolostornak: ZsO, I. 550-551. 9 „... instrumentum in quo pannus extenditur vulgo rama vocatum": Szamota I. - Zolnai Gy.: Magyar Oklevél Szótár (= OklSz), Bp., 1902-1906, 798. hasáb (1506). - I. Rákóczi György a lednicei uradalmába, Puchóra telepített morva protestáns posztócsinálóktól a kalló és posztókifeszítő használatáért végenként 10 dénárt kívánt (1642): Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (= MGSz), IV (1897), 536-537. - „... poszu,-szárasztó rámát csinálnak, az kire apró szegekkel felszegezik az posztót, mikor az ványalóbul [= kallóból) kiveszik s úgy szárod meg az rámán": Emlékirat posztócsinálásról 1680-87 közt. MGSz, VI (1899), 326-327. 10 Nagy /.: Anjou-kori Okmánytár. III. Bp., 1883., 33-35 - Vö. Mályusz E.: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. Szerk. Székely Gy. Bp., 1953., 130.
