Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
864 ZACHAR JÓZSEF így a legfelsőbb hadvezetésben az évi előírt tábornagyi ellátmány 11 304 forint lett volna, ezzel szemben a fizetési jegyzéken szereplő egyetlen magyar 9900 forintot kapott kézhez. Hasonlóképpen az általánosan táborszernagyok és lovassági tábornokok esetében megszabott 7824 forint helyett az ugyancsak egyetlen magyarnak 4740 forintot utaltak ki, az altábornagyi 5640 forintos előírt összeg helyett a szintén egyetlen magyar 4710 forintot kapott, míg a generális-főstrázsamestereknek, ahogyan akkor még a vezérőrnagyokat nevezték, megszabott 4824 forint helyett a jegyzéken szereplő egyik magyarnak 2688, míg a másiknak csupán 1980 forintot fizettek ki azzal a megjegyzéssel, hogy valamennyi egyúttal ezredtulajdonos is.7 9 Ez azt jelenti, hogy a készpénzfizetés mellett megszabott természetbeni élelmezési és takarmányozási kiutalást az ő esetükben részben levonták. Ugyanis valamennyi ezredtulajdonos egyúttal névlegesen a tulajdonosi század kapitányi beosztását is ellátta, így az erre jutó arányos rész természetszerűleg került levonásra, az egyébként kapott magasabb rendfokozati juttatásból. A két generális-főstrázsamester közti különbséget pedig az indokolta, hogy az egyiknek gyalog-, míg a másiknak huszárezredre szóló tulajdonjoga volt eltérő ellátmánnyal. A zsoldfizetések egyébként a magyar egységeknél a következők voltak: a törzstiszteket illetően óbester (ezredes) havi 450, viceóbester (alezredes) 120, főstrázsamester (őrnagy) 50 forint, a főtiszteknél kapitány 140, hadnagy 40, zászlós/kornétás 28 forint, az altiszteket illetően strázsamester (őrmester) 20, tizedes 12 forint, míg egy közgyalog vagy közlovas havi zsoldja 6 forint 50 krajcár volt. Ezen túlmenően még a közgyalog vagy közlovas l-l élelmezési és lovas esetében 1 takarmányozási porciót kapott, a tizedes 2 élelmezésit és 1 takarmányozásit, a strázsamester mindkettőből 3-at, a zászlós/kornétás 5 élelmezésit és a kornétás még 3 takarmányozásit, a hadnagy előbbiből 7-et, utóbbiból 4-et, a kapitány 19-et, illetve 6-ot, a főstrázsamester 5-öt, illetve 8-at, a viceóbester 13-at, illetve 10-et, az óbester 50-et, illetve 17-et. Az ezred- és azon belüli századgazdálkodás indokolta az ezredes és a kapitány kiugró ellátását. Természetesen a tábornoki karban levők, ha nem voltak egyúttal ezredtulajdonosok is, még magasabb ellátmányban részesültek, a generális-főstrázsamester (vezérőrnagy) 60 élelmezési és 40 takarmányozási porciót kapott, az altábornagy 70-et és 50-et, a táborszernagy/lovassági tábornok 120-at és 80-at, a tábornagy pedig 150-et és 100-at. 1733-ban egyébként egy élelmezési porció értéke a nyári hat hónapban 3 forint, míg a téli hat hónapban 4 forint 30 krajcár volt, egy takarmányozási porció pedig 2, illetve 3 forint értéket jelentett.8 0 Természetben való juttatáskor mai mértékegységben egy élelmezési porció 0,56 kg húsból és 1,12 kg kenyérből, valamint mintegy fél liter bor, egy takarmányozási porció pedig 3,36 kg zabból és 4,48 kg szénából, valamint fél köteg szalmából állt. Ugyancsak természetbeni ellátmány volt még az állandó hadseregben szolgálók elszállásolása és ingóságaiknak a szállítása.8 1 Elszállásolás alatt azt értették, hogy minden 18 legénységi állományainak járt egy fűtött és világítással ellátott szoba, egy hadnagynak már két szobás, konyhás és mellékhelyiségekkel ellátott lakás, kapitánytól felfelé pedig egyenesen előszobás, konyhás, nappalis, két hálószobás, mellékhelyiségekkel ellátott lakás, természetesen fűtéssel és világítással, és — elméletileg.8 2
