Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
A CS. (KIR.) HADSEREG PÉNZÜGYEI (1683-1792) 865 Az osztrák „örökösödési" háború előestéjén egy gyalogezred havi fenntartási költségét 16 553 forintban, egy vértesezredét 11 092, egy dragonyosezredét 10 727 és egy huszárezredét 9299 forintban határozta meg az Udvari Haditanács.83 A szükségessé váló hadseregfejlesztésre tekintettel megállapította ezt követően a toborzáskor felhasználható összeget. Egy gyalogos felfogadására 25 forintot engedélyeztek, míg egy lovasnál ez felmehetett 52 forintra. A felruházásra 6 forintot terveztek, míg a lóárakat úgy állapították meg, hogy huszárlóra 45, dragonyoslóra 72, vérteslóra 87 forintot engedélyeztek, az egyre nagyobb szerephez jutó tüzérlóra ezzel együtt 75, míg az igavonó lóra 61 forintot.8 4 A teljes fegyverzet, felszerelés összegszerűsége egy gyalogkatonánál 19 forint 10 krajcár, egy huszárnál 55 forint 34 krajcár, egy dragonyosnál 61 forint 1 krajcár és egy vértesnél 65 forint 14 krajcár volt. Egy új ezred felállítása így 13 992 és 21 611 forint között mozgott.8 5 A sürgősen szükségessé váló hadseregfejlesztéskor a korábbról elmaradt adók 24 063 739 forintot tettek ki,8 6 és ebből az elmaradt magyar hadiadó összege csupán 1 168 250 forint, alig 4,85% volt.8 7 Összehasonlításul szolgálhat, hogy 1740-ben az állandó hadsereg fenntartásához 13 100 179 forintra volt szükség.88 Ennek ellenére az arra az évre tervezett és hadikiadásokra fordítható adóbevétel csak kereken 8 000 000 forint volt.8 9 A további háborús években ez természetszerűleg változott, vagyis növekedett a tervezett bevétel a Habsburg-birodalom helyzetének konszolidálódásával szinkronban. Miután 1741-ben az általános felkelés, további az évi adó — vagyis 2 462 205 forint — és a pótlólagosan fizetendő elmaradt adó terhére állított és az állandó hadsereg rendelkezésére bocsátott portális katonaság megfelelő támaszt jelentett Mária Terézia trónjainak megvédésére, a magyar korona területeire kirótt tehertétel sem növekedett, hanem kis ingadozással e nagyságrendű maradt. így a szűkebb értelemben vett Magyarország esetében 1742-ben 2 457 713 forint, 1743-ban és 1744-ben 2 452 193 forint, 1745-ben pedig 2 452 298 forint volt ez az összeg, jól jelezve a számítás alapját jelentő porták számának minimális ingadozását. Ugyanebben az időben Erdély hadiadó-tehertétele 537 806 és 587 806 forint közt mozgott, a Temesi bánságé 212 000 és 283 382, Horvát-Szlavónországé 87 990 és 117 000 forint között. Ugyancsak az 1740-es háborús években az örökös tartományoknak 1 919 600 és 2 148 800 forint közti összeget kellett fizetniük, a cseh korona tartományainak pedig 3 800 000 és 6 000 000 köztit,9 0 vagyis a birodalom magyar felére a teljes kivetés 29,72%' és 36,52% közti része esett. Itt kell arról szólni, hogy a varasdi és károlyvárosi határőr-kerülettel kapcsolatos kiadásokat továbbra is a belső-ausztriai rendeknek kellett volna fizetniük. 1743-ban Stiria 120 190, Alsó- és Felső-Ausztria 80 000 és Krajna 53 000 forintnyi hozzájárulása nem egészen fedezte ezeket, a különbségként jelentkező 16 810 forintot a szokásos módon az Udvari Haditanács a számára biztosított költségvetésből előlegezte meg.9 1 Hasonlóképpen az Udvari Haditanács fizette a győri, komáromi, esztergomi, szigetvári, szolnoki és nagyváradi erődítményben még fenntartott, „nemzeti miliciának" nevezett, sem az állandó hadsereghez, sem a felkeléshez nem tartozó őrszemélyzet, az egykori végváriak utódainak évi fenntartási összegét, az 1740-es utolsó békeévben 43 857 forintot, ugyanakkor az
