Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
862 ZACHAR JÓZSEF Visszatérve a hadügyi tehertételre, röviden említést érdemel az 1715-ös rövid békeév, mégpedig abban az értelemben, hogy ez már a következő háború előkészületeivel telt el. Ennek jegyében a semmivel sem csökkenő rendes évi hadiadó mellé a szükséges fejlesztés biztosítására rendkívüli hadiadót vetett ki az udvar. A hadügyi vezetés kimutatása szerint szükséges 4 767 767 forintra tekintettel azonnal kivetésre került a magyar korona területeire ennek gyakorlatilag a fele (50,34%), 2 400 000 forint.5 6 Az oszmánok elleni 1716-os hadrakelést megelőzően a császári hadvezetés 17 000 000 forint hadikiadással számolt, amelyet a kivethető adók újra csak nem voltaik képesek fedezni, ezért megint jelentős kölcsönfelvétel vált szükségessé. Az adó megosztásakor ezúttal az örökös tartományokra 1 800 000 forintot, azaz 18,46%-ot, a cseh korona tartományaira 4 000 000 forintot, vagyis 41,03%-ot, míg Magyarországra 2 832 000, Erdélyre 800 000, Horvát-Szlavónországra 317 000 forintot, azaz a magyar korona területeire összesen 40,51%-ot vetettek ki.57 A hadműveletek megindulását követően hamarosan világossá vált a hadvezetés számára, hogy a tervezett összegek kevésnek bizonyulnak. így a még 1716-ban a következő esztendőre elkészített hadi költségvetés 21 246 680 forintot szerepeltetett a kiadási oldalon. Még az egyes területekre kiszabott adók növelésével is ennek csupán felét lehetett így biztosítani, a másik fele összeget tekintve, újólag kölcsönfelvételre kényszerült a bécsi udvar. A kivetett adókból 2 065 000 forint (18,82%) az örökös tartományokra, 5 333 331 (48,62%) a cseh korona tartományaira, 2 832 000 Magyarországra, 740 000 Erdélyre esett, Horvátország és Szlavónia az évben már fizetésképtelen volt, így a magyar korona területei 32,56%-ot fizettek, míg a hiányzó 450 000 forintot egyes egyházi jövedelmek megadóztatásával igyekezett pótolni az udvar.5 8 Az 1718-as esztendő tervezett hadikiadása kereken 23 000 000 forint volt, amelynek új területek bevonásával is csupán kisebbik hányadát lehetett adókból fedezni. Ezúttal az örökös tartományok 1 610 000 forintot (17,54%), a cseh tartományok 4 500 000-et (49,02%), Magyarország 2 040 000-et, Erdély 500 000-et, Horvátország és Szlavónia 130 000-et, az oszmánoktól visszafoglalt Temesi bánság 250 000-et, azaz összesen a magyar korona 31,81%-ot míg az ugyancsak elfoglalt kis-havasalloldi részek 100 000 forintot voltak kötelesek fizetni.5 9 Mivel a török háborúban a magyar korona területén történt a felvonulás, a bécsi hadvezetés kísérletet sem tett az amúgy is reménytelen vállalkozásra, a kivetett évi adó pénzben való behajtására. Az adó természetben való beszolgáltatásával kapcsolatosan érdemes közölni, hogy akkortájt egy német módra felszerelt gyalogos toborzási díja 30, míg egy magyar- hajdúé 22 forint volt, ugyanígy egy vértesé vagy dragonyosé 52,5, míg egy huszáré csak 22,5 forint. A vérteslovat 81 forinttal számolták el, a dragonyoslovat 66-tal, míg a huszárlovat 45-tel6 0 Az 1720-as évek gazdaságilag bizonyára a regenerálódást jelenthették. 1720-ban a hadügyi költségvetés kiadási oldala alig 8 000 000 forintot tett ki. Ennek a felét fordították a fegyverben tartott állandó hadseregre, mégpedig az elő-ausztriai tartományokban állomásoztatottakra 352 575 forintot (8,17%), az örökös és cseh tartománybeliekre 1 168 319-et (27,07%), a Magyarországon visszahagyottakra 2 360 343-at (54,69%), az Erdélyben maradtakra 435 082 forintot (10,08%)
