Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
802 KNAPP ÉVA A nagyobb társulatban még szélsőségesebb megnyilvánulásokról hallunk: egyesek napi 1000 üdvözlégyet mondtak Mária ünnepeken a templomban; ciliciumot hordtak; az Intemerata... kezdetű imádságot végezték az Immaculata-szobrot körüljárva; Xavéri Szent Ferenc példájára férget és kiköpött nyálat ettek; követ tettek cipőjükbe; nyolcnaponként véresre verték magukat; szüzességi fogadalmat tettek.6 6 Mindezek a gyakorlatok lényegében megegyeznek azokkal az áhitatformákkal, melyekről a jezsuita história domusok a 17. század elejétől kezdve rendszeresen beszámolnak a különböző európai Mária kongregációkkal kapcsolatban, s amelyek az áhitati könyvekben a kongregációs tagok erényeit példázták. Az ilyen gyakolatok visszaszorítására utaló szándék az 1740-es évektől a nagyobb társulatban is megfigyelhető. A praeses vezetésével évente négy, később háromnapos lelkigyakorlatokat végeztek, alamizsnálkodtak, gyakorolták a béketűrést, különféle könyvek segítségével meditáltak, résztvettek a Circulus Marianus-ban. 1750-ben konfliktus tört ki a praeses és az idősebb diákok között. A társulat nem jelent meg a lelkigyakorlaton, s a Mária oratóriumot is rendszeresen elkerülték. Magatartásukért a rendház vezetőjénél mentették ki magukat, s az egész társulatot érintő újító szándékukat neki adták elő.6 7 Az Agónia Christi társulat regulái és szokásai jóval egyszerűbbek voltak az előbbieknél. Kézikönyvük több kiadásban, több nyelven is megjelent. Az 1724-ben kiadott rövid magyar nyelvű könyv szerint a társulat fő célja a felkészülés a jó halálra. Ennek megfelelően a tagok legfőbb feladata a beteg tagok segítése. Öt szabályuk Krisztus öt sebére emlékeztette őket: 1. naponta öt Miatyánkot és üdvözlégyet mondtak; 2. hétfőn a holtakért, pénteken az élőkért misét hallgattak; 3. minden hónap első vasárnapján communio generalis-on vettek részt; 4. évente öt összejövetelen kellett megjelenniük; 5. ezeken kötelező volt a gyónás és az áldozás 68 A kézikönyv 1759-es bővített kiadásában részben módosították a szabályokat. Előírták a déli harangszókor mondandó fohászt, és két könnyítő regulát fűztek a korábbi előírásokhoz. Eszerint ha valaki nem tud jelen lenni a heti két társulati misén, megválthatja azt további öt Miatyánk és Üdvözlégy elmondásával, s ha valaki nem tartja be a regulákat, nem követ el bűnt.6 9 A gyakorlat részben módosított a regulákon. Erre utal az 1740-es évektől bevezetett, szerdai napokon tartott társulati mise, melyen a magyar nyelvű litániával kiegészített hétfői és pénteki misétől eltérően szlovákul énekeltek. A közös áhitatformák közül említést érdemel még a Miserere éneklésével egybekötött nyilvános önostorozás, melynek végén a praeses magyar nyelvű beszédet mondott.70 Kapcsolat az egyházi kultuszformákkal A társulatok egyik legfontosabb feladata volt a liturgikus megnyilvánulások fényének emelése. Ezek az alkalmak zártkörű összejöveteleikkel és egyéni áhitatgyakorlataikkal ellentétben az egész város előtt reprezentálták tevékenységüket. A diáktársulat szétválása előtt évente hat Mária-ünnepet (Gyertyaszentelő-, Gyümölcsoltó-, Sarlós-, Nagyboldogasszony, Mária bemutatása, Szeplőtelen Fogantatás) ült meg, s ezek voltak a társulati élet leglátványosabb ünnepei. Az ünnep vigiliáján vecsernyét tartottak, amit esetenként Miserere, szónoklat és
