Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
VALLÁS ÉS TÁRSADALOM KASSÁN A 17-18. SZÁZADBAN 803 körmenet egészített ki. Másnap az énekes misén társulati díszben vettek részt. A bevonulási rend azonos volt a körmeneti renddel: a Mária oratóriumból indultak, s a két elöljáró után a jelöltek, majd a hat fáklyás által kísért labarumvivők mentek. Őket követték a tagok, tisztségviselők és a menet végén a praeses. Az oratóriumtól a templom főbejáratáig az Ave maris stellá-t énekelték, majd a templomba lépve megszólaltak a harsonák és dobok. Az ünnepi misén a tagok égő gyertyával a kézben a praeses-szel együtt áldoztak. A mise végén a bevonuláshoz hasonló rendben, a loretói litániát énekelve vonultak az oratoriumba. Délután két órakor vecsernye volt a templomban. Egy alkalommal ún. „Litania figuralis"-t tartottak, amit „declamatio rhetoricá"-val folytattak vendégek jelenlétében. Az ünnep harsonaszóval ért véget. A hat Mária-ünnep közül Szeplőtelen Fogantatás volt a főünnep, ami megegyezett a társulat titulusával. Vigiliáján feldíszítették a templomot, az ünnepnapon énekes Rorate mise volt, melyen rendszerint a rektor is megjelent. A Sarlós Boldogasszony társulat megalakulása után a két társulat felosztotta egymás között az ünnepeket. A kisebb társulat főünnepe maradt Szeplőtelen Fogantatás, ezen kívül Gyümölcsoltó- és Nagyboldogasszony napját ünnepelték. A nagyobb társulat főünnepe lett -— változatlan rend szerint — Sarlós Boldogasszony, továbbá Mária bemutatása és Gyertyaszentelő Boldogasszony napja.7 1 Az Agónia Christi társulat évente öt ünnepi összejövetelt tartott: az év négy kántorböjtjének vasárnapján és nagyböjt ötödik vasárnapján. Az utóbbi, Feketevasárnap (Dominica Passionis) volt 1737-ig a társulat főünnepe. Ezen a napon a társulat halottaiért mondott reggeli mise után szlovák nyelvű prédikáció hangzott el. Ezt követte a harsonákkal, dobokkal kísért énekes mise német nyelvű prédikációval. Az oííertorium alatt több évben is (pl. 1700) a megfeszített Krisztus képét osztották szét. Délután egy vagy két órakor társulati processio indult a dómból a jezsuita templomba labarummal, harangzügás, harsona- és dobszó mellett. Itt a bevonulás után vecsernye kezdődött, melynek végén a praeses magyar nyelvű prédikációt mondott. Ezt követően a processio visszament a dómba, ahol nagypréposti áldással fejeződött be a nap. 1737-ben, az utolsó Feketevasárnapon tartott főünnepen a templomban felállították a tervezett Kálvária előképét.72 1737 után a főünnep a Kálvária gondozása miatt Transfiguratio Domini (augusztus 6.) lett, amit a Kálvárián tartottak meg, s az ünnep rendje is átalakult. Processioval vonultak ki a Kálváriára, ahol a három nyelvű prédikáción, misén és vecsernyén kívül esetenként egyéb látványosságot is szerveztek. 1743-ban például több képben megfestették Krisztus szenvedéseinek misztériumát és mint „spectaculum pietatis"-t elhelyezték a Kálváriatemplom körül. A processioban többször előkelő főurak is részt vettek. A többi négy társulati ünnep is hasonló rend szerint zajlott le. Alkalmanként kitették megtekintésre a társulatot engedélyező pápai bullát és az albumot, a szentély közepén pedig egy elkerített részben elhelyezték a Haldokló Krisztus szobrát. A decemberi ünnepen a halott tagok emlékére Castrum doloris-t állítottak. Ennek megszentelése az énekes misén, harangzügás mellett történt.73 Ezeken a regulában előírt ünnepeken kívül mindhárom társulat részt vett további nyilvános ünnepeken is, s hozzájárult a liturgia fényének emeléséhez. A
