Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
792 KNAPP ÉVA több környékbeli falunak hűbérura volt, s szoros gazdasági egységet alkotott azokkal.6 A 17. század közepétől lassan, majd az 1670-es évektől fokozott mértékben megváltozott a különböző társadalmi csoportok aránya a betelepedett politizáló, vállalkozó nemesek, a királyi hadsereg tisztjei, az egri káptalan papjai és főpapjai, valamint a szepesi kamara és a királyi biztosságok tisztviselői révén. Nőtt a polgárjoggal nem rendelkező, vidékről beköltözöttek, valamint az elszegényedett polgárok száma is.7 A társadalmi átrétegződéssel párhuzamosan átalakultak a felekezeti arányok is. A csaknem teljesen evangélikus őslakossággal szemben a betelepülők többsége katolikus volt. A 17. század első felében az evangélikus városi tanács több tiltó, vagy elutasító rendeletet hozott a katolikusok és a reformátusok vallásos szokásaival, istentiszteletével kapcsolatban. 1637-ben megtiltotta a 16. század közepétől állandósult, éles hangú hitvitákat.8 Alapvető változást jelentett a felekezetek közti viszony alakulásában, hogy az 1646-1647. évi pozsonyi országgyűlés III. Ferdinánd által 1647. július 18-án jóváhagyott 18. és 19. törvénycikke szabad vallásgyakorlatot biztosított a kassai katolikusok és reformátusok számára.9 A magisztrátus eleinte ellenállt a törvény végrehajtásának, az 1670-es évektől azonban I. Lipót beleszólt a városi önkormányzat ügyeibe. 1673-ban királyi rendeletre a katolikus bírón kívül öt katolikus szenátort választottak, s a 17. század végére a városi tanácsban többségbe kerültek a katolikusok.1 0 S bár a polgárság magja továbbra is nagyobb részt lutheránus, kisebb részt kálvinista maradt, a 18. század közepén a városi tanács már teljesen katolikus tagokból állt.1 1 A város és környéke rekatolizációjában kezdettől fogva fontos szerepet játszottak a jezsuiták. Antonio Possevino, XIII. Gergely pápa jezsuita diplomatája 1583-ban négy hónapot Kassán töltött, melyről írásos jelentést készített. Possevino szerint a katolikus hitélet visszaállítása csak úgy képzelhető el, ha a főkapitány katolikus lesz, s jezsuita kollégium és iskola működik a városban.12 A 17. század elejétől a többé-kevésbé rendszeres missziókat képzett jezsuitákra bízták (Pázmány Péter és Némethy Jakab, 1601). Ismerve a kassai katolikusok helyzetét, Pázmány 1613-ban a pozsonyi országgyűlésen el akarta érni, hogy a városban a katolikusok egyenjogúvá váljanak az evangélikusokkal. Sikertelen próbálkozása után az egri káptalan Kassáról Jászóra költözött, s a missziókat különféle megpróbáltatások érték (Pongrácz István és Grodecz Menyhért vértanúsága, 1619).13 A végleges megtelepedés reményét jelentette, hogy III. Ferdinánd 1643-ban javadalmaival együtt a jezsuitáknak adta a Kassához közeli mislyei prépostságot.14 Amikor 1648-ban I. Rákóczi György fejedelem halála után Kassa ismét meghódolt a Habsburg uralkodónak, elhárult az utolsó akadály a rend állandó megtelepedése elől. A jezsuiták 1649-ben a városba költöztek, s 1650-től iskolát is fenntartottak. A jezsuita missziók nyomán megkezdődött a környékbeli falvak rekatolizációja. 1650-ben Kisdy Benedek püspök közbenjárására az egri káptalan visszaköltözött Kassára, s ugyanebben az évben visszatelepültek a ferencesek. 1652-ben a kálvinisták saját templomot kezdtek építeni.1 5 A felekezetek rövid ideig tartó erőgyűjtését a 17. század második felében a katolikusok megerősödése követte. 1654-ben III. Ferdinánd a jezsuitáknak adta a kassai főkapitányok lakóhelyét, s ebben megnyílt a már Possevino által kívá-
