Századok – 1995

Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791

VALLÁS ÉS TÁRSADALOM KASSÁN A 17-18. SZÁZADBAN 793 natosnak tartott szeminárium. Kisdy Benedek 1657-ben főiskolát, 1659-ben papneveldét létesített, s ezt követően megnövekedett a ferencesek jelentősége is.16 A szalvatoriánus kolostor 1665-ben konventi rangot kapott, majd az 1670-es években elkezdődött a ferences kolostor kiépülése.1

7

Az 1670-es években a város társadalmi életében túlsúlyba jutottak a katolikusok. A jezsuiták által elindított rekatolizáció elsősorban a beköltözött és az elszegényedett rétegekben talált visszhangra, akik a katolikus királyi hivatalnokok és a császári őrség tagjainak példáját követték. Az 1671-ben katolikus kézbe jutott dóm, amely a 16. század közepe óta a vallási hatalom birtoklásának legfontosabb jelképe, a Báthory Zsófia adományából épülő jezsuita templom (1671-1681), melynek kriptájában 1677-ben díszes pompával eltemették I. Rákóczi Ferencet, valamint az 1674-től működő jezsuita nyomda1

8

egyaránt a már nagyobb részt rekatolizált Kassa társadalmát reprezentálta. S mivel ez a folyamat a városlakók tömegeit érintette, az 1682-es katonai és politikai események, valamint a Rákóczi szabadságharc helyi történései csak rövid ideig tartóztatták fel a katolikusok megerősödését.1

9 A város katolikus társadalmának növekvő erejét jelzi, hogy 1697-ben Eleonóra császárné és Fenessy György egri püspök akaratától letelepedtek az orsolyiták, s 1699-ben visszatértek a domonkosok. 1692-ben a ferences kolostorban elkészült a gróf Szentiványi László által alapított loretói kápolna, amely már a világi előkelők vallási igényeit fejezte ki.2

0

A vallási hatalom újraelosztásának befejezését rögzíti az az 1758-as adat, amely szerint ekkor a város 5130 fős lakosságából 4295 a katolikus, 598 az evangélikus, 226 a református és 11 a görögkeleti egyházhoz tartozott.2

1 A társulati élet megjelenése, keretei és fejlődése Kassán már a 15. század végén több vallásos társulat működött. A Krisztus Teste társulat tagjai minden csütörtökön szentmisén vettek részt az Oltáriszentség tiszteletére, megjelentek az elhunyt tagok ravatalánál és a lelkiüdvéért mondott misén. Az elhunyt tagokért és a tisztítótűzben szenvedőkért minden hétfőn két gyertyát égettek. 1522-ből a Rózsafüzér társulat adatolható. Ezen kívül a 15-16. század fordulóján egy-egy Szent Sebestyén, Szent Antal és Szűz Mária társulat létezéséről tudunk.2

2

Mindegyik szervezet a világi plébániához kapcsolódott. A reformáció a 16. század közepén megszüntette a középkori társulatok működését. Ezek és a 17. század közepétől létrehozott új laikus vallási közösségek között kapcsolat nem kimutatható. A túlnyomórészt szerzetesrendek által gondozott, szabályozott keretek között működő 17-18. századi társulatok már nem a városi, polgári öntudatot fejezték ki, hanem a városban lakó szélesebb rétegek vallási igényét elégítették ki. A 17. században a társulatok fő feladata volt biztosítani a rendszeres katolikus hitéletet. Ez csak az 1650-es években, a jezsuiták és a ferencesek állandó letelepedésével vált lehetővé. Ettől kezdve a jezsuita rend feloszlatásáig (1773) összesen tíz társulatot hoztak létre a városban. Ezek megalakulásuk után megszakítás nélkül működtek. A társulatokat elsősorban rekatolizációs szándék hozta