Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
Knapp Éva VALLÁSOS TÁRSULATOK, REKATOLIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS KASSÁN A 17-18. SZÁZADBAN A 17-18. századi magyar történelem egyik izgalmas fejezete a protestánskatolikus átmenet, azaz a rekatolizáció folyamata. A témának óriási szakirodalma van, a megállapítások és következtetések érvényét azonban gyakran felekezeti, ideológiai elfogultságok korlátozzák. Részben ez az oka annak, hogy nem ismerjük eléggé a rekatolizáció belső, lokális és regionális történetét. Keveset tudunk arról, hogy adott környezetben milyen társadalmi, kulturális, politikai és más feltételek között, milyen eszközök alkalmazásával ment végbe a rekatolizáció, s milyen volt a felekezetváltás és a társadalmi átalakulás kapcsolata.1 Közismert, hogy a rekatolizációs folyamatban meghatározó szerepet játszottak a jezsuiták. Korábbi kutatások jelezték azt is, hogy a 17-18. századi felekezeti viszonyok alakulásában nem lebecsülhető szerepe volt a laikus vallási szervezeteknek, más néven társulatoknak. A továbbiakban egyetlen település, Kassa város társulati életét, ezen belül a jezsuiták által létrehozott kongregációkat vizsgálva keresünk választ a fenti kérdésekre. Társadalmi és felekezeti viszonyok Kassa lakossága a 16. század végétől a 18. század végéig terjedő időszakban nagyjából megnégyszereződött: kb. 1500-ról kb. 6200-ra emelkedett.2 A város eredetileg túlnyomórészt német lakosságát már a 16. századtól növelni kezdte a török elől elmenekült erdélyi és alföldi magyar lakosság.3 1650-ben a város lakóinak már közel 80%-a magyar, 13%-a német és 3%-a szlovák volt.4 Az 1670-es évektől tovább növelte a lakosságot az 1200-2000 fő közötti királyi helyőrség jelenléte. A városi polgárság zömét a 17. század közepéig a kereskedők, iparosok tették ki. Ehhez kapcsolódott egy viszonylag jelentős számú, egyházi személyekből, tanítókból, orvosokból, patikusokból álló értelmiségi réteg, továbbá a nemesség, amely része volt ugyan a városi közösségnek, de nem olvadt egybe a polgársággal.5 Mindezektől elkülönült a külvárosok szegényebb, a város által korlátozott mértékben iparűző, kereskedő lakossága, továbbá az alkalmazotti réteg. A város
