Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
768 GECSÉNYI LA-DOS zati részről is elemi érdekek fűződtek ahhoz, hogy Bécs és a környező vidék húsellátását a magyarországi és erdélyi marha behozatala révén biztosítsák, hogy a bécsi Ochsengriesre, a laxenburgi, a himbergi, és brucki vásárokra felhajtott állatok után szedett vámok összege ne csökkenjen; hogy Bécs megőrizze azt a közvetítő szerepet, amelyet a Dél-Németország, Itália és a Magyarország közötti kereskedelemben játszott s megtartsa saját kereskedői számára is a magyarországi piacot. A marhahajtás időszakos visszaeséséből származó gondokat, a bevételek csökkenésének súlyát jól érzékeltette az 1549-es Edlasperg-féle vesztegetési ügyben kiadott királyi dekrétum. „Ebben a csalási ügyben sok kereskedő és külföldi személy fordul elő, ...akik felhagytak a kereskedéssel, országunkat elkerülik, amiből azután nem csupán a kamarai jövedelmekben keletkezhet nem csekély hátrány és kár, hanem országunk és lakosaink számára szarvasmarhában is hiány áll elő." Ezért minden az ügyben érintett kereskedőnek büntetlenséget biztosítottak és a kereskedés folytatására ösztönözték.4 Bécs város tanácsa az 1544-es intézkedés előkészítésekor maga is állást foglalt abban a kérdésben „vajon a jelenlegi nehéz helyzetben a magyaroknak, akik immár török hatalom alá kerültek, megengedett e kereskedésükkel Bécs városába, az ország más városaiba és mezővárosaiba, ahol vásárt tartanak, utazni vagy nem; hogyan lehet az ebből származó veszély ellen védekezni s jobb volna e a vásárt, a marhapiacot s a többi kereskedést lefelé (azaz kelet felé) vagy egyáltalán máshova helyezni". A válasz a kérdésre egyértelmű volt. „Semmiféle módon nem találjuk hasznosnak és tanácsosnak, hogy a szokásos vásárt, a marhahajtást és többi kereskedést Bécsben és az ország más városaiban leállítsuk", mert csökkennének a bevételek, Bécsből elköltözne a külföldi (német, olasz, svájci) kereskedőknek a város árumegállító joga alapján települt árulerakata (Niederlag) s előbb-utóbb a polgárok is elvándorolnának. A vásárok és a piacok áthelyezése helyett a Bécsbe érkező személyek ellenőrzését kell megvalósítani — írták véleményükben a polgármester és a tanács.5 Bécs centrális áruelosztó szerepének védelmében fogalmazták meg álláspontjukat a polgárok 1550 decemberében, amikor Pozsony, Sopron és Nagyszombat szabad királyi városi kiváltságaik alapján kívánták árumegállító jogukat érvényesíteni, a külföldi kereskedőket városukba kényszeríteni. A pozsonyiak négy hét türelmi időt adtak az osztrák marhakereskedőknek ügyleteik lebonyolításához. „Tudott dolog az, hogy a kereskedőáruk lerakata sehol más helyen nem volt, mint Budán és emberemlékezeten túl ezt tartották szokásban. Jogos lenne a magyarázat ha Buda sajnos nem esett volna az ellenség kezébe. Oda ugyanis nem egyedül Ausztriából, hanem minden más helyről és szegletből, így Nürnbergből, Sziléziából, Lengyelországból, Csehországból, Morvaországból és máshonnan kereskedtek. Amiből kivehető, hogy a három szabad királyi városban sohasem volt lerakat. " — írta a bécsi tanács. Noha a magyar városokat a királyi helytartó és a magyar királyi tanácsosok is támogatták, az alsó-ausztriai Kamara a kérés elutasítását javasolta. A döntést ugyan nem ismerjük, de az árumegállító jog érvényesítéséről sincsen tudomásunk.6
