Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
TANULMÁNYOK Gecsényi Lajos BÉCS ÉS A HÓDOLTSÁG KERESKEDELMI ÖSSZEKÖTTETÉSEI A 16. SZÁZADBAN (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) 1575. július 24-én (vasárnap) Károly főherceg, mint az uralkodó képviselője parancsára Bécs város belső tanácsának két jeles tagja, Stanzel Bio és Sebastian Wülfing polgárok, 11 házi őrizetbe helyezett tiszántúli kereskedőt hallgattak ki bécsi tartózkodásuk okáról, időtartamáról, kereskedésük mibenlétéről. A (mező)túri (6), debreceni (3), váradi és (nyír)bátori (l-l) lakosokat, illetve tizenkettedikként egy óbudai lakost az 1575 júniusában Bekes Gáspár vezetésével Erdélyben kezdődött felkeléssel összefüggésben a törökök számára végzett kémtevékenységgel gyanúsítottak. A kihallgatások a gyanút nem erősítették meg, de felfedték azt a tényt, hogy „a letartóztatottak majd valamennyien Thököly Sebestyénnel, egy tekintélyes nagyszombati kereskedővel utaznak fel s alá Bécs és Magyarország között. Thököly maga is itt van és a már megvásárolt áruit hajózza be, hogy Vácra vagy Budára utazzon".1 A vallomásokból kibontakozó kép lehetővé teszi, hogy rekonstruáljuk annak a kereskedelmi kapcsolatrendszernek a szerkezeti elemeit, amelyek az 1541 utáni politikai változások nyomán az egykori királyi Magyarország területén kialakultak. Egyúttal tovább bővíthetők az üstökösszerűen felemelkedő és rövid idő alatt a nemesség felső rétegében megkapaszkodó Thököly Sebestyén pályakezdésére vonatkozó ismeretek.2 A 12 kereskedő, majd röviddel később Thököly árestállása azokra az 1544-ben kiadott rendelkezésekre nyúlt vissza, amelyek az állandósult háborús helyzetnek és a magyar területek török megszállásának megfelelően szabályozták az idegen — köztük a hódoltsági és erdélyi — kereskedők bécsi tartózkodását, mozgását, továbbá megtiltották a fegyverek és más hadiszernek használható áruk (sarlók, kaszák, vasbotok) eladását a törökök által megszállt területekre.3 Igaz az intézkedések következetes alkalmazására a következő évtizedekben nemigen került sor. Annál is kevésbé, mert a kereskedők rövid idő alatt megteremtették azokat a formákat, amelyek megfeleltek az új helyzetnek és biztosították a Bécsből kiinduló magyarországi iparcikk import folyamatosságát, illetve lehetővé tették onnan az élőállat, bor és más mezőgazdasági cikkek ausztriai exportját. Az udvari hatóságok és az alsó-ausztriai kormányzat számára azonban az idegenek utazásainak és a fegyverkereskedelem tilalmának az ellenőrzése változatlan probléma maradt, ami fokozatosan zsákutcába torkollott. Annál is inkább, mert kormány-
