Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 73 összegező könyvében (1973) már nem a gubások, hanem „a posztószövők, a csapók" javára írta az 1398. évi oklevelet.6 6 A következő években azonban a kutatás legtöbbnyire megfeledkezett mind Bartha, mind Mályusz véleményéről. Nemcsak arra a gazdaságtörténeti tanulmánykötetre (1976) áll ez, amely Debrecen kapitalizmus kori iparfejlődésével foglalkozván, a középkori és kora újkori előzményeket csak futólag érintette,6 7 hanem arra a nagyszabású munkálatra is, amely éppen a céhes kézműipar magyarországi forrásanyagának kataszterét állította fel, széleskörű összefogással és jelentős eredménnyel (1975). A Céhkataszter 3601-0154-5Í3 kódszám alatt közölte a debreceni csapó céh forrásanyagát. A kódszám utolsó három jegye tudvalévőleg a vonatkozó legkorábbi írásos vagy tárgyi emlék évszámát jelenti, az ezres elhagyásával; eszerint az 1398. évi céhlevél itt nem került besorolásra. A kódszám alatt olvasható első adat: privilégium 1513, eredeti, latin; ezt követi a második (egyben utolsó): privilégium 1540, eredeti, latin — azzal a megjegyzéssel, hogy mindkettő a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának megsemmisült céhanyagából való.6 8 Ezek emlékét, mint fentebb már utaltunk rá, Szádeczky Lajos őrizte meg 1913. évi művének céhlajstromában. Debrecenből korábbi csapó-céhlevelet ő még nem ismert, gubást pedig egyáltalán nem említett. Mit mond hát a Céhkataszter most az utóbbiakról? 3061-0394-398 kódszám alatt foglalja össze a ,gubás (gubacsapó)" céh debreceni forrásanyagát. A kódszám utolsó három jegyének láttán arra gondolhatunk: itt fog felbukkanni az 1398. évi céhlevél. Ám csalódnunk kell: e szám alatt a Déri Múzeumban őrzött 19. századi tárgyi emlékek felsorolását, majd a Hajdú-Bihar megyei Levéltár anyaga alapján egy 1598-ban (?) kelt privilégium (eredeti, latin, kiállítója: saját város) és egy 1793-ban kiadott szabadalom (eredeti, magyar és latin, saját város), továbbá a 18. század végéről és főleg a 19. századból származó egyéb céhiratok említését találjuk — 1398-ból való céhlevelét nem.6 9 Talán sajtóhiba csúszott az első privilégium keltezésébe, vagy éppen a keresett adat szövegsora esett ki a kataszter adattömegét tároló számítógép memóriájából? Ha így történt, az 1398. évi szabadalom (csakúgy, mint az 1598. évi) ebben ez esetben is a kutatás által már meghaladott, gubacsapó minősítéssel került kataszteri számbavételre. Forduljunk hát további felvilágosításért a veszprémi kézművesipar-történeti konferenciák előadás-sorozatainak gazdag anyagához, hiszen éppen az itteni kezdeményezésekből nőtt ki a Céhkataszter impozáns vállalkozása. A veszprémi előadások azonban újabb elemekkel bonyolítják a debreceni oklevél utóéletét. A IV konferencián, 1980-ban került szóba először ez az oklevél, méghozzá két előadásban. Az egyiket Makkai László szándékozott megtartani, de csak rövid tartalmi kivonatot tudott küldeni; ez jelent meg a következő évben a konferencia előadásait összegező kötetben. „Ismeretes — írta a kiváló historikus —, hogy a debreceni szűrszabó céh 14. század végi céhlevele egyike a legrégibb fennmaradt hazai céhleveleknek. Korai keletkezése csak azzal magyarázható, hogy Debrecenben már a 14. század második felében jelentős, a helyi szükségletnél többet termelő szabóművesség létezett ... A mesterség szervezetéről az említett céhlevélen kívül a 16. századig alig tudunk valamit; fel kell azonban tételeznünk, hogy a 15. századig [!] céhes keretek között működött. A 16. században... vannak nyomai
