Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
74 PACH ZSIGMOND PÁL annak, hogy a kereskedelmi tőke Debrecenben is behatolt a kézművességbe, éspedig a szűrszabóságba." Az 1547-tel kezdődő városi jegyzőkönyvek ugyanis többször említettek olyan adósokat, akik posztóval tartoztak. (Tartalmi kivonatról lévén szó, Makkai konkrét adatokat nem közölt.)7 0 Ezzel megjelent, íme, az 1398. évi oklevélnek egy újabb, harmadik értelmezése is: nem gubacsapó vagy szűrposztószövő, hanem szűrszabó céh szabadalomleveleként való prezentálása. - Am az oklevél (amint szövegének részletes elemzéséből fentebb kiderült) körültekintően szabályozta a Homok utcai szövőmesterek által készített pannus griseusok méreteit és ellenőrzését, s biztosította számukra a nyersanyagot és a piacot (a kicsinybeni posztóárusítás lehetőségét is), de még halvány utalást sem tett a posztó további „felművelésére", vestis grisea készítésére és eladására. így nem ad alapot arra, hogy a szabadalmazott lanifexeket szűrszabóknak nézzük. Viszont éppen szűrszövő mivoltuk ismeretében válik beszédessé számunkra a másfél századdal későbbi városi jegyzőkönyvek posztó-tartozásról szóló bejegyzéseinek egész sora. Különösen informatívok azok a magisztrátusi határozatok, amelyek egy jómódú civis, Sándor György — néha ragadványnéwel: Okos Sándor György — kölcsönügyleteivel kapcsolatosak. Egy 1547. június 4-i ítélet szerint bizonyos Király Demeter kötötte le zálogul a házát, raktáraival együtt, és külön házát a szövőhellyel együtt Sándor György javára, amíg a tőle kapott kölcsönt ki nem egyenlíti, kivéve azt a műhelyét, amelyet udvarában külön épített. Ugyanez év szeptember 15-én Dékán György ismerte el, hogy Sándornak tíz vég posztóval tartozik; ebből ötöt karácsonyra ígért megadni, a többit a jövő februári vásár idejére; ha e napokon nem fizetne, háza minden becsű nélkül hitelezőjére szálljon. 1548. január 21-én Király Gergely kötelezte magát Sándor Györgynek két vég posztóra; ha ezt március elejére meg nem adja, annak szabadsága legyen őt házából kiárvereztetni.7 1 Ez év augusztus 2-án egy olyan adósának, akinek a neve a jegyzőkönyvből kimaradt, tiltotta le minden javait és főleg a kölyükhen — a kallómalmokban7 2 — lévő posztóit 103 forintig Sándor György, hogy mindenki más előtt megkapja. Augusztus 28-án ketten is „vallották" vele szemben fennálló tartozásukat: az említett Dékán Györgynek immár az özvegye, akinek két vég fehér73 posztót kellett egy-másfél hónapon belül megadnia, meg Király György, akinek egy vég posztót félhónapon belül. De az utóbbi — aki másoknak is tartozott pénzzel vagy posztóval — nyilván fizetésképtelen volt, mert Sándor György már szeptember 1-én letiltotta minden vagyonát, a szövőszékkel egyetemben, mindenki más előtt. A következő hetekben sem volt tétlen: szeptember 13-án Dézsi Pétert, 20-án Somogyi Mátét kötelezte a bíróság előtt négy, illetve tizenhat vég posztót kitevő tartozásának kiegyenlítésére fél hónapon belül; 21-én pedig becsű útján foglalta le régi adósának, Király Demeternek a házát és szövőszékét (sedem textoriam) 27 forintra. Ha egy év és három nap leforgása alatt sem fizet az adós, a ház és a szövőszék Sándor György tulajdonában marad.7 4 A határidő lejárta után, 1549. október 19-én Király Demeter újabb, pár napos haladékot kért.7 5 Ekkor, úgy látszik, törlesztett; de Sándor György további kölcsönei nélkül már nem tudott egzisztálni. Hiszen két évvel később, 1551. augusztus 25-én is arról szólt egy magisztrátusi végzés, hogy Király Demeter köteles kielégíteni Sándort tizennégy vég posztó miatt harmadnapra. Ha nem teszi, úgy a háza a korábban tett becsű
