Századok – 1995
Történeti irodalom - Iparosok és kereskedők a két világháború közötti Magyarországon (Ism.: Huszár Zoltán) III/736
737 TÖRTÉNETI IRODALOM tényezőt. Egymáshoz kapcsolódó témáik és egymást kiegészítő megközelítésük az országos átfogó adatoktól az egyes régiókon át a személyes sorsok alakulása felé haladva végső fokon egy központi gondolat vagy probléma körül helyezkednek el. Ez az egy probléma valójában igen összetett. Magában foglalja az iparosok, kereskedők s részben altisztek társadalmi helyzetének, ezzel egyenrangú fontosságú helyváltoztatási lehetőségének, valamint tanultságának viszonyát, kölcsönös meghatározottságát.'' L. Nagy Zsuzsa: Az iparosok, a kereskedők és az iskola címmel közölt tanulmánya a 19. század utolsó harmadáig visszanyúló források elemzésével, szintetizálásával vizsgálja a két világháború közötti időszak fent nevezett társadalmi csoportjait, azok kapcsolatát a „műveltségi tőkéhez". A fenti téma tanulmányozását az egész országra kiterjedően teszi meg, elsősorban a népszámlálások kiadott kötetei, valamint egyéb statisztikai felvételek alapján. A szerző számba veszi a Monarchia és az 1920-1930-as évek időszakának ipargyakorlását és kereskedői tevékenységét szabályozó törvényeket, ismerteti azok hatásait. Az 1872., 1884., 1922. évi szabályozás után az 1936:VII. tc. egyértelműen kimondta, hogy a tanoncnak „legalább az elemi népiskola 6. osztályát sikerrel" kell befejeznie. A szerző döntően az 1910., 1920., 1930. és 1941. év statisztikai adatait használja. „Az általános műveltség és iskolázottság" című részben iskolatípusok szerint az ott tanulók társadalmi származását vizsgálja, továbbá azt, hogy az iskolázottság alapján milyen szakmai hierarchiát lehet felállítani. A két világháború között az iparosok és a kereskedők nagy része számára a befejezett iskola az elemi volt. ,AZ iparosok közel 80%-a elemi iskolában szerezte legmagasabb iskolai végzettségét. A kereskedőknél ez az arány kezdetben jóval alacsonyabb, 1920 és 1930 között nagyobb mértékben nőtt, mint az iparosok körében, ami tulajdonképpen iskolázottságuk romlását mutatja." A tárgyalt korszakban a középiskolai végzettség az iparosok és jórészt a kereskedők körében a középiskola 4 osztályának elvégzését jelentette, ami mindenekelőtt a polgári iskola befejezésével volt azonos. E végzettséggel 1930-ban a kereskedők nem egészen 8%-a rendelkezett. A kereskedők ezen mutatója jobb volt iparos társaikénál. A különbség a középiskola érettségit adó 8. osztályában válik érzékelhetőbbé. Az iparosok közel 2%-a, a kereskedők megközelítően 8%-a mondhatta magát 1930-ban érettségizett embernek. Az 1920-as, 1930-as statisztika alapján a legiskolázottabb iparosok a könyv- és kőnyomdászok, a legkevésbé a cipészek és csizmadiák. A legérdekesebb sorrendi változás a „szabó, szűrszabó, varrónő" kategóriánál figyelhető meg. A vizsgált évtized alatt létszámuk 13 ezer fővel gyarapodott. „Ezzel egyidejűleg ezen iparoscsoport iskolázottsága tíz év alatt egyedülálló mértékben megjavult, mégpedig kizárólag a nő iparosoknak köszönhetően", hiszen ők sokkal nagyobb arányban végezték el a középiskola 4. osztályát, mint férfi kollégáik. Mindez annak a következménye, „hogy a középosztály társadalmi presztízsükben, még inkább anyagi helyzetükben megrendült családjai, pontosabban asszonyai olyan kenyérkeresetre kényszerültek, amely egyrészt nem igényelt tőkebefektetést (a valamikori stafírun^ban varrógép is volt), s amely ugyanakkor a családi otthon falai közül sem szakította ki őket." így e csoport 1930-ban iskolázottság tekintetében a második helyre került. Az iparosoknak kb. 0,5%-a, alig több mint ezer fő szerzett felsőfokú végzettséget, diplomát. A kereskedőknél ez az arány kb. háromszor jobb volt, bár nagy valószínűséggel a numerus clausus miatt, drasztikus visszaesése következett be. Az iskolázottságban nagy szerepe volt a lakóhelynek, hiszen egészen más eséllyel indult neki az életnek — azonos társadalmi helyzetet feltételezve — az a fiatal, aki a fővárosban vagy aki egy vidéki faluban született. Összegezve: a szerző megállapítja, hogy az iparosok és kereskedők műveltsége, iskolázottsága különbségeket mutat, mégpedig a kereskedők javára. A dualizmus és a Klebelsberg-időszak oktatáspolitikájának hatáséiként az 1930-as években jelentősen javult Magyarországon az iskolázottság általában, így a fenti két társadalmi réteg vonatkozásában is. „A tárgyalt korszak társadalmilag elfogadott normái szerint határozott értékkel bírt a polgári és általában a középiskolai végzettség, a felemelkedés egyik legfontosabb és méltányolt állomása volt. Ahhoz azonban, hogy valaki megbecsült és sikeres iparos vagy kereskedő legyen, egyáltalán nem volt szükség érettségire, mégkevésbé egyetemi diplomára." A tanulmány következő részében a fenti társadalmi rétegek vizsgálatánál a szerző nagy hangsúlyt fektet „Az iskolázottságot befolyásoló tényezők"-re. Alaposan elemzi a foglalkozási csoporton belül a nemek egymáshoz való arányát. „A nő iparosok számának alakulása eltér a férfi iparosokétői, mert nem ingadozást mutat, hanem a negyedszázad alatt állandóan csökkent." Ellentétben a nő kereskedőkkel, akik „összhangban a réteg egészével — számukat és arányukat egyenletesen növelték". Hasznos megállapítást olvashatunk az azonos foglalkozású nők és férfiak iskolázottságának összevetése után. Az iparos nők iskolázottabbak voltak, mint férfi társaik, a
