Századok – 1995

Történeti irodalom - Iparosok és kereskedők a két világháború közötti Magyarországon (Ism.: Huszár Zoltán) III/736

738 TÖRTÉNETI IRODALOM kereskedő nők viszont elmaradtak férfi kollégáik mögött. Az iskolázottságot befolyásoló tényezők között olvashatunk a származás, a szokások, a mentalitás szerepéről, ezek összefüggéseiről. A kereskedői pálya egyébként magasabb társadalmi presztízzsel bírt, mint az iparos, hiszen a tisztviselő szülők „végső esetben" szívesebben adták gyermekeiket kereskedőnek, mint iparosnak. „A tanoncok előiskolázottságá"-ról a szerző megállapítja, hogy a kereskedőtanoncok jobb előképzettséggel indultak a szakoktatás felé, mint az iparostanoncok. , Az előtanultságot a szakmával összefüggésben jelentősen befolyásolja, hogy milyen arányban vonzódnak a zsidók egy-egy foglalkozáshoz. Minél magasabb a zsidók aránya, annál jobb az adott tanonccsoport tanultsága." Mindez nyilván összefüggésben van a zsidók erős asszimilációs igényével. A szakmatanulás legfőbb célja, annak tökéletes elsajátításán túl, a képesítés megszerzése volt, ami lehetőséget teremtett az önálló tevékenységre. A továbbiakban L. Nagy Zsuzsa részletesen ismerteti az ipari szakoktatás és továbbképzés alakulását a tárgyalt periódusban, annak kapcsolódási pontjait az oktatási rendszer egészéhez. Mindennek szerves következménye — optimális esetben — a társadalmi emelkedés lehetősége. A szerző érzékletesen világítja meg azokat a szociológiai viszonyokat, amelyek alapján az egyes foglalkozásokat követendőnek, vagy elutasítandónak tartanak bizonyos társadalmi rétegek, csoportok. A tanulmányt 11 táblázat egészíti ki, amelyek a szerző megállapításának objektivitását erősítik. Összegezve: egyetérthetünk azzal, hogy az iparosok és kereskedők iskolázottsága vonatkozásában a két világháború közötti negyedszázadban javuló tendenciával találkozunk. Az iparosok, kereskedők, altisztek társadalmi rétegvizsgálatát regionális összefüggések alapján kísérli meg Timár Lajos: Területi különbségek a városi kispolgári rétegek társadalmi helyzetében és mobilitási viszonyaiban című tanulmánya. A szerző három szociológiai csoport — kisiparosok, kiskereskedők, altisztek — helyét, szerepét, funkcióját vizsgálja a két világháború közötti társadalomban. Természetesen ezen rétegek más-más szerepet töltöttek be a településhierarchia különböző szintjein. Timár nem a nagytáji, regionális (Alföld, Dunántúl) különbségeket állítja kutatása középpontjába, hanem a település-hierarchián belüli eltérések érdeklik. Ezért vizsgálódásának fő síkja a „Budapest — vidéki regionális centrumok — középvárosok — kisvárosok — falvak" hálója. A tanulmány írója az alábbi kérdésekre keresi a választ: „milyen munkamegosztást alakít ki a gyáripar, a nagykereskedelem a kisiparral, a kiskereskedelemmel és a szolgáltatások kisvállalkozóival? Milyen eltérések vannak ebben a vonatkozásban a település-hierarchia különböző szintjein? Milyen mozgásteret biztosítanak a települések központi funkciói a városhierarchia különböző szintjein, a kisipar, a kiskereskedelem és a szolgáltatások számára? Milyen ^ színvonalú és szerkezetű kulturális tőkét igényel a gazdasági tőke megőrzése a kispolgári réte- | geknél? S végül a kispolgári rétegek társadalmi mobilitásának vannak-e település-specifikus vonásai?" A dolgozat tulajdonképpen a feltett kérdések megválaszolása, alapvetően a történeti statisztika eredményeinek újszerű feldolgozásával, kiegészítve levéltári kutatásokkal. A szerzőnek meg kellett küzdeni azzal a nehézséggel, hogy az ilyen jellegű összehasonlító vizsgálatok elvégzéséhez nehéz azonos típusú adatbázist találni. Ennek ellenére a tanulmány adatgazdag. Felhasználását, jobb megértését nagyban segítik a jól összeállított, áttekinthető táblázatok. A trianoni Magyarország városhálózatának hierarchiáját érzékletesen szemlélteti a keres- 1 kedők vagyoni helyzetének különbsége. Mindezt 1941-es adatok alapján összeállított táblázatban kísérheti nyomon az olvasó 37 város vonatkozásában. A következőkben a szerző egy város(típus) jellegét az ott élő, tevékenykedő kereskedelmi népesség és értelmiség összlakossághoz viszonyított arányával szemlélteti. Ezen érdekes táblázat egészének ismertetésére egy recenzióban nem kerülhet sor, de a tipizálás fő szempontjai mindenképpen megemlítendók: I. Nagyvárosok regionális központ szerepkörrel, sokoldalú funkcióval, 90-50 ezer; II. Nagyközépvárosok, nem teljes regionális szerepkörrel, 50—10 ezer; III. Középvárosok — az értelmiség, s a közlekedés és kereskedelmi szféra együttes aránya 25% fölött, 40-30 ezer; IV Kisközépvárosok részben megyeszékhely szintű funkciókkal, 30-20 ezer; V Kisvárosok, 20 ezer alatt; VI. „Kvázi" városok. (Budapest a többi várostól alapvetően eltérő funkciója, mérete miatt nem került a tipizálásba.) A tanulmányban szerencsés a táblázatok és a hozzájuk tartozó magyarázatok, elemzések egyensúlya. Budapest és az ország tíz legjelentősebb városa kereskedőinek az adott település összes keresőn belüli részesedése, valamint a nemzedékek közötti mobilitását vizsgálva az iparos és kereskedő népességen belül az alábbi megállapításra jut a tanulmány írója: „... szembetűnő a budapesti iparos és kereskedő rétegnél az intergenerációs mobilitás kisebb mértéke. Budapesten a kereskedők között jóval magasabb a szellemi foglalkozású apától származók aránya, mint országosan: országosan 5,0%, Budapesten 16,3%. Mindez együtt közvetett bizonyítéka a fővárosi társadalom azon sajátosságának, hogy a magyar városok közül egyedül itt alakult ki az értelmi-