Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 707 kordátumot pedig, amely csak egy vitás kérdést rendez, modus vivendi-nek szokás nevezni. (A Magyarországgal kötött 1927-es megállapodás lényegében ide tartozna, de a Szentszék nem nevezte modus vivendinek, hanem csak „intesa semplice"-nek, mert formálisan nem volt nemzetközi jogi szerződés.) A konkordátumok külső alakja nincs előírva, de azok leggyakrabban formális szerződések, amit a két hatalom teljhatalmú megbízottjai írnak alá és a szerződő felek ratifikálják. Az állam részéről a Törvénytárban (nálunk a Corpus Iuris Hungarici-ban) történt kihirdetésével világi törvénnyé válik. Az Egyház részéről a konzisztőriumban, majd bulla alakjában történt kihirdetés után (amely rendszerint megjelenik az Acta Apostolicae Sedis-ben) egyházi törvénnyé válik. * A római Szentszék a történelem folyamán számos konkordátumot kötött.64 Ezek között azonban a magyar állammal kötött konkordátum nincs, tehát a magyar állam ezer éves fennállása alatt ilyen kötésére nem került sor, aminek okait itt most aligha lehetne kutatnunk. Az Ap. Szentszék az I. világháborút lezáró békék nyomán létrejött régi-új államokkal a konkordátumok egész sorát kötötte meg, de Magyarországgal ekkor sem jött létre szerződés. így pl. 1922. május 30-án Lettországgal, 1925. február 10-én Lengyelországgal, 1927. május 10-én Romániával, 1927. szeptember 27-én Litvániával, 1927. szeptember 17-én Csehszlovákiával (modus vivendi), 1929. február 11-én Olaszországgal, 1933. június 5-én Ausztriával, 1933. július 20-án Németországgal, 1935. július 25-én Jugoszláviával (a jugoszláv parlament nem ratifikálta), 1940-ben Portugáliával, 1941. június 7-én Spanyolországgal (megállapodás). A Szentszék 1941. június 7-től egészen 1946. július 16-ig egyetlen állammal sem kötött konkordátumot.65 A fenti felsorolásból kitűnik, hogy a konkordátumok kötésében nem volt irányelv, hogy a vegyes felekezetű államokkal kössék elsősorban, ahol ezekre vélhetően nagyobb szükség lehetett. Hiszen tiszta katolikus ország volt Lengyelország, Ausztria, Portugália és Spanyolország. Az sem kimutatható szempont, hogy az adott állam politikai rendszere befolyásolta volna első helyen ezek létrejöttét. Az a tendencia azonban szembetűnő, hogy közöttük Csehszlovákia kivételével polgári demokrácia nem található, a többség konzervatív-autokratikus berendezkedésű állam. Sőt továbbmenve, Olaszország és Németország totális fasiszta diktatúrák voltak, és ebbe az irányba haladt Ausztria, Spanyolország és Portugália is. Amikor tehát a Szálasi-kormány konkordátum-tervezetének keletkezéstörténetét próbáljuk meg feltárni, nem lehet irrealitásának mérvadó szempontja az, hogy a Szentszék adott esetben egy fasiszta diktatúrával nem kívánt konkordátumot kötni. (Elismerve persze, hogy egészen más volt egy ilyen diktatúra helyzete az 1930-as évek második felében, mint 1944 45 fordulóján.) Az állam és a katolikus egyház Horthy-korszakbeli kapcsolatrendszerének legjobb ismerője, Csizmadia Andor mérvadó monográfiájában úgy nyilatkozott, hogy „az állam és az egyház összefonódása oly tökéletes, hogy Magyarország és a Vatikán között nincs is szükség konkordátumra".6 6 Az 1930-as évek első felében a magyar külügyi kormányzat is úgy vélte, hogy a konkordátumban való szabályozás kedvezőtlenebb lenne az állam szempontjából, mint a fennálló állapot. Egy
