Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
708 GERGELY JENŐ esetleges konkordátum tartalmát a magyar külügy — éppúgy, mint majd a nyilasok — az 1933. évi osztrák és a német birodalmi konkordátumból kiindulva képzelte el. Ha ezeket követnék, úgy a vallásalap a püspöki kar kezelésébe kerülne és a széküresedés (vakancia) idején befolyó interkaláris jövedelmekkel is az egyház, és nem a kincstár rendelkezne. „Mivel nem valószínű, hogy jobb eredményt tudnánk konkordátum kötés útján elérni, mint Németország vagy Olaszország, ezért a szerződésen kívüli állapot ránk nézve kedvezőbb" — állapította meg a külügyminisztérium.6 7 Ha nem is ugyanazon megfontolásból kiindulva, de a végeredményt tekintve a katolikus egyház felső vezetésének, pontosabban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnak is ugyanez volt a véleménye: nem aktuális és nem szükséges a konkordátum, mert a fennálló állapotokhoz és bevett gyakorlathoz képest rontaná a helyzetet. 1941-ben ugyanis a jezsuita lelkigyakorlatos ház, a Manréza igazgatója (P Révay) egy beadványában konkordátum kötését vetette fel Serédinek. A hercegprímás válaszában kifejtette, hogy szerinte „magyar konkordátumot sem innen, sem Rómából nem kívánnak kezdeményezni". Serédi úgy vélte, hogy a magyar kormány szerint a kapcsolatok rendezettek és jól működnek, s ugyanez a vélemény Rómában is. Akár a román, akár a jugoszláv konkordátum tapasztalatait6 8 veszik számba, kitűnik, hogy azok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Összegezve álláspontját Serédi leszögezte, hogy konkordátum kötését ő sem tartja aktuálisnak.6 9 A fentieket figyelembe véve tehát megállapítható, hogy a Horthy-korszakban sem az állam, sem a magyar egyházi vezetés, sem pedig az Ap. Szentszék nem tartotta aktuálisnak és szükségesnek konkordátum kötését. Érthető tehát, hogy a rendszeren változtatni akaró, és ennek keretében az állam és a katolikus egyház i kapcsolatait is másként felfogó nyilasok, elsősorban Szálasi és Hubay csoportja, a változtatások kereteként egy konkordátumot láttak célszerűnek. , 4. A nyilas konkordátum-tervezet létrejöttéről A nyilas hatalomátvétel után az egyháziak általában tartózkodtak a köz- t szerepléstől. Maga Serédi hercegprímás nem helyeselte, hogy egyháziak csatlakozzanak a parlamentben létrehozott Törvényhozók Nemzeti Szövetségéhez,70 amelynek ennek ellenére P Zadravecz István c. püspök, volt tábori helynök lett az alelnöke. Bár az is tény, hogy Serédi 1944. október 24-én Esztergomban audiencián fogadta Szálasit, a nemzetvezető hatalmának legitimálásában már nem óhajtott részt venni.7 1 A maradék dunántúli országrész katolikus püspökei — Mindszenty József veszprémi püspök kezdeményezésére — egy 1944. október 31-éről kelt, és november 13-án a nyilas kormánynak átadott memorandumban sürgették, hogy vessenek véget az értelmetlen harcok folytatásának.7 2 A Dunántúlt adják fel, mert ez a nemzet új életre kelésének alapfeltétele. A Mindszenty, Shvoy Lajos székesfehérvári, br. Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát által aláírt dokumentum aligha érhetett célt, inkább erkölcsi jelentőségű volt. A nyilasok mintegy válaszul november végén letartóztatták Mind-
