Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
692 HARSÁNYT IVÁN 29 Valójában csak csütörtökön. Ld. a 18. sz. dokumentumot. 30 Ez az előző, 44. sz. jelentés hiányzik az iratcsomóból. 31 Mint tudjuk, a találkozó nem Berchtesgadenben, hanem Klessheimben zajlott le és Kállay valóban ellenjavallta az elutazást. (Ld. Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. 171-173.) Horthy Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök javaslatára döntött mégis az utazás mellett. Ennek dacára a kormányzó több visszaemlékezésében is azt állítja, hogy Kállay támogatta az utazást. 32 Karl von Werkmeister — 1934 decemberétől a német külügyminisztérium jogi osztályának titkára, majd a budapesti német követség tanácsosa. 33 A keresztény felekezetek zsidó származású lelkészeiről és alkalmazottairól van szó, akik korábban keresztény hitre tértek. 34 Az ilyen akciókról ld.: Serédi Jusztinián feljegyzései 1941—14. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990. 35 Rubido-Zichy Iván 1938 júniusától 1940-ig a berlini magyar követség attaséja volt. 36 A követi jelentéshez Muguiro mellékelte a Pester Lloyd eredeti, a zsidókat sújtó intézkedéseket közlő számait is. 37 Muguiro követ, aki 1938 tavasza, a diplomáciai kapcsolatok fölvétele óta szolgált Budapesten, egészen 1944 júniusáig itt tartózkodott. Helyét akkor — ügyvivői minőségben — Ángel Sanz Briz vette át. Muguiro formálisan követ maradt, s még 1944 őszén is fölvetődött visszatérése Budapestre. (Erről Hollán Sándor 1944. október 18-i „pro domo" feljegyzése ír. Vida István gyűjtése, a szerző birtokában.) 38 Casertano — a salöi Olasz Szociális Köztársaság budapesti képviselője. 39 Olasz diplomaták; Ascanio Colonna herceg — 1932-36 között budapesti, 1936-38-ban párizsi olasz követ. 40 „Az angolok imádnak minket", (fr.) 41 A meggyilkolt lengyel vezető vagy Józef Fietowicz, a magyarországi lengyel polgári ellenállás vezetője, vagy Jan Kollqtaj-Srednicki orvostábornok, a Lengyel Iroda egyik vezetője. A leírt eset nem egészen pontosan illik a történtekre. (Szokolay Katalin felvilágosítása.) 42 Mischling — a zsidó vérkeveredéssel vádoltak náci megjelölése. 43 Walton W. Butterworth — a Spanyolországban működő, USCC nevű amerikai kereskedelmi társulás ügyvezetője, a madridi amerikai követség első titkára, „szürke eminenciása". 44 Don German Baráibar y Usandizaga — a spanyol külügyminisztérium Politikai Főosztályán az európai szekció vezetője, rendkívüli követi rangban. 46 Fordítás az eredeti angol szövegek alapján. 46 Kolosváry-Borcsa Mihály a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium sajtóügyekkel foglalkozó államtikára volt. 47 Zöldy Márton „ezredes" — a német megszállásig valójában csendőrszázados —, az 1942 januári újvidéki vérengzés egyik felelőse, perbe fogott, szabadlábon védekező vádlott. 1944 januárjában Németországba szökött (ld. a 14. sz. dokumentumot). 48 Katowice német neve. 49 Hennyey Gusztáv vezérőrnagy, később vezérezredes — Horthy kormányzó híve, utóbb a Lakatos-kormány külügyminisztere. A vezetése alatt újonnan létrehozott egységek természetesen nem a munkaszolgálat bevezetését jelentik (erre évekkel korábban került sor), hanem újabb, részben valóban embermentési célú behívásokat. Ld. erről Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között. (Európa - História, Bp. 1992. 67-68.) 50 A zűrzavaros politikai helyzethez ld. Vargyai Gyula: A megszállt ország politikai rendszere. In: Magyarország 1944. Német megszállás. Nemzeti Tankönyvkiadó - Pro Homine - 1944 emlékbizottság, Bp. 1994. 107-122. 61 Ennek az elbeszélésnek a jelentőségét az adja, hogy a klessheimi találkozóról, mint ismeretes, nem készült jegyzőkönyv. Az ott történtekről a március 19-i Koronatanács jegyzőkönyvéből, Szombathelyi vezérkari főnök egy beszámolójából, Ribbentrop egy felületes emlékeztetőjéből és Horthy emlékiratiból tájékozódhatunk. (A koronatanácsi jkv. nem egészen pontos szövegét közli Benoschofsky-Karsai: Vádirat a nácizmus ellen. 1. köt. MIOK, Bp., 1958. 15-20.; Szombathelyi feljegyzése olvasható: Magyarország és a második világháború. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1961. 448—455. Mindkettőt — az előbbit pontosított szöveggel — közreadják Horthy Miklós titkos iratai. Sajtó alá rendezte: Szinai Miklós és Szűcs László. Kossuth, Bp. 1965. 419-440.) Az itt közölt elbeszélés újabb, az említettekhez bizonyos többletet adó változat. Emellett 1993-ban napvilágot látott még egy variáns, amely Aylmer Macartney-nak 1945 júliusában Horthyval folytatott három
