Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
SPANYOL DIPLOMÁCIAI IRATOK MAGYARORSZÁGRÓL (194.3-44) 691 panaszt tett ellene miniszterénél, Ramón Serrano Sunernél a román-magyar viszonyt román szemmel bemutató, Aparicio pártolta sajtóközlemények miatt. Ilyen eset volt már 1941-ben, amikor a Falange központi lapjában („Arriba") jelentetett meg magyarellenes román propagandacikket. (Ld. Ambró 4/főn. - 1941., ill. 101/biz. - 1941. sz. jelentéseit.) 1942 júniusában ismét a minisztertől kért intézkedést, hasonló ügyben (18/Pol. - 1942 jelentés). Erről ld. OL Küm. pol. K63 - 29 - 18 - 1942. 66. 1. Ez a 8. dok. nyilvánvaló előzménye. 19 Sandoval — Felipe Ximénez de Sandoval, falangista vezető. 1942-ben Suner külügyminiszter kabinetfőnöke. Emellett a Falange harminc országra kiterjedő külföldi hálózatának a legfőbb vezetője, illetve a külügyminisztérium sajtófőnöke. 1942 áprilisában a monarchisták elleni durva sajtótámadása miatt botrányos körülmények között leváltották, de mint falangista újságíró tovább működött. (Ld. Ambró 1942. április 21-i jelentését. OL Küm. pol. K63 - 29 - 12 - 1942. 49. 1.) Ebben a minőségében ő is részt vett az újságíróküldöttségben. 20 A Magyar Megújulás Pártjáról van szó. 21 Ld. a 9. sz. dokumentumot. 22 Ullein-Reviczky e megnyilvánulása érdekes posztumusz „hozzászólás" ahhoz a budapesti sajtóvitához, amely 1993 tavaszán-nyarán a magyar lapokban zajlott részben Ullein-Reviczky emlékiratainak (Német háború — orosz béke. Európa - História 1993.) megjelenése, részben annak a kapcsán, hogy nevéről alapítványt és újságíróknak, értelmiségieknek kiosztható díjat neveztek el. (Ld. többek között a Népszabadság, 1993. május 28., június 8. és 25., ill. augusztus 28-i számait.) 2,1 A három nagyhatalom külügyminisztereinek 1943. október 19-30-i moszkvai tanácskozásáról van szó. 24 Reményi-Schneller 1940. december 17-e óta látta el egyben a gazdasági csúcsminiszter tisztségét is. 25 A jelzett jelentés is (másolatban) a birtokomban van. (MAE, Leg. R 987. Exp. 25. 22/1942.) 26 Az említettek valóban német segítséggel szöktek meg; Németországban Himmler, az SS birodalmi főnöke vette védelme alá őket. A magyarországi német megszállás után Veesenmayer, magyarországi birodalmi főmegbízott közbenjárására törölték a távollétükben ellenük hozott ítéleteket. (Ld. erről többek között Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Európa-História 1991. 134., 299-300.) 21 Muguiro 1944. március 24-án 14.53-kor fbiadott táviratának közlését nem tartalma, hanem dátuma és formája indokolja. A követ szinte kapkodva adott hírt a Sztójay-kormány megalakulásáról. A 19-i, vasárnapi német megszállás után az új kormányt csak csütörtökön sikerült összehozni. Utóbb éppen ez a négynapos intervallum támasztott kétséget spanyol kormánykörökben az új kormány törvényessége iránt, s — mint látni fogjuk — a kormányzóhoz hű magyar diplomaták egyik fő érve is ez volt. Muguiro a jelentést nem a szokásos módon, hanem az egész világot behálózó Via Transradio Espanola csatornáján továbbította, az eskütétel előtti percekben. 28 Ez az okmány nem utal sem készítőjére, sem a megfogalmazás időpontjára. Elvileg egyaránt származhatott Ambró Ferenc madridi követtől, aki a német megszállás utáni napokban lemondott tisztségéről, ill. Muguiro budapesti spanyol követtől, aki hasonlóan gondolkodott az ország német megszállásáról. Ismeretes, hogy emiatt március 19-e után feszült viszonyba is került az akkori magyar kormányszervekkel, akik panaszt is tettek ellene a spanyol külügyminisztériumban. Ám figyelembe véve a szóhasználat és az érvelés egyes elemeit, valamint azt, hogy az iraton semmilyen hivatalos jelzet nincs, biztosan állítható, hogy Ambró fogalmazta valamikor a március 23-a utáni héten. Közvetve tudjuk, hogy készített ilyen feljegyzést. Ebben a minőségében egyike azoknak az ismert nyilatkozatoknak, amelyeket a semleges országokban szolgáló, a német megszállás után leköszönt magyar diplomaták (Stockholmban pl. Ullein-Reviczky) intéztek állomáshelyük kormányához döntésük megindoklására. Talán az alkotmányjogi elemzés alaposságával tűnik ki közülük. Ugyanerre utal a katonai attasék ügyének az említése: tudvalévő, hogy Ambró legfőbb, Sztójaypárti ellenlábasa a madridi követségen éppen Szántay ezredes, katonai attasé volt, aki lemondása után át is vette volna a követség vezetését, ha a spanyol kormánytól megkapta volna a piacetet. Ennek híján a magyar kormány április 4-én a lisszaboni követség irodaigazgatóját, Hollán Sándort küldte ügyvivőként Madridba, aki 28-án el is foglalta hivatalát. Ambró egyébként már hosszabb ideje német támadások célpontja volt. Személyét név szerint is kifogásolta egy német külügyminisztériumi feljegyzés, amelyet Hitler és Horthy klessheimi találkozójának az előestéjén, 1944 márciusában készítettek. (A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Kossuth 1968. 776.) A megszállás után ismét követelték elmozdítását, állampolgárságától, vagyonától való megfosztását (Uo. 907.).
