Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
SPANYOL DIPLOMÁCIAI IRATOK MAGYARORSZÁGRÓL (1943-44) 659 Ami az általános légkört illeti, noha nem áll fönn felforgató megmozdulások közvetlen veszélye, nem jellemzi a németek iránti általános rokonszenv. Ilyet megszálló sohasem kelt. Bizonyos csoportok gyűlölik őket, mások azonban, anélkül, hogy szimpatizálnának velük, kisebb-nagyobb mértékben elfogadják őket mint a kapuk előtt álló bolsevizmussal szembeni utolsó védelmet. A németellenes csoportok közül egyesek politikai eszméik, vagy önvédelmi ösztöneik miatt ilyenek: liberálisok, marxisták, zsidók, baloldali értelmiségiek, akik közül szintén sok a zsidó. Van a társadalomnak angloíil szektora is, amely azonban politikai és szociális felfogását tekintve reakciós, a szó klasszikus értelmében. Nekem úgy tetszik, hogy a magyar társadalom ugyanabba a tévedésbe esett, mint az olasz. Abból, hogy egy Colonnát,3 9 vagy egy Caetanit szívélyesen fogadnának bármely előkelő londoni társaságban, sokan azt a téves következtetést vonták le, hogy az angol nemzet politikailag rokonszenvezik az olasz nemzettel. „Les Anglais nous adorent"40 — mondta nekem Rómában egy öreg római grófnő. A magyar társadalomban is sokan gondolták ugyanezt, noha Magyarország mint nemzet nem kelt rokonszenvet Angliában. A különös az, hogy a magyar grófok angolbarátságát kétségbe vonják a szovjetek, akik érdekeltek az eltávolításukban. Azt mondták nekem, hogy a titkos bolsevista propaganda egyik témája ma az a nagyurak elleni vád, hogy a németeket pozícióik megőrzése érdekében árulták el. így, a sors iróniájaként, sok lelkes angolbarátot nyilvánítanak germanofilnek. Ez igaz lehet, minthogy a szovjetbarát propaganda Szlovákiában is némileg hasonló hangot üt meg. Ezzel szemben fennáll annak a lehetősége, hogy a németek és a Sztójaykormány, szociális és agrárreform-tervezeteikkel, ha nem érik is el a népi osztályok lelkes támogatását, de biztosítanak egyfajta várakozó magatartást, különösen a falusi napszámosok körében, minthogy azt ígérik nekik, hogy birtokba vehetik a nagyurak földjeit. Ez megvalósulhat, különösen most, hogy nagy a hiány a jövőbe vethető reményekben. A magyar vidék napszámosai, akik egyszerű bérmunkások, sokat szenvednek a megélhetés drágulásától, amelyet a felvásárlók és a feketepiac tevékenysége vált ki, olyan virágoké, amelyek bőségesen virulnak Magyarországon. A napszámosok igen sokan vannak, mint minden országban, ahol nagy földbirtokok vannak. A magyarországiak pedig valóban nagyok. A legfőbb nagybirtokosnak, Esterházy hercegnek több mint százezer ha földje van. Ezt követik más vagyonok hatvan-, ötven-, harmincezer ha földdel. A napszámosok látják ezeket a földeket és a fényűző kastélyokat. S talán éppen az új kormánynak a III. Birodalom által sugallt szociálpolitikájában látják életük megjavításának az útját. Az a benyomásom, hogy akik a magyar népnek a németek iránti megszállott gyűlöletéről beszélnek, azok eléggé túloznak, legalábbis egyelőre. Felidézek egy eléggé jellemző tényt. Egy személy, aki csakis németül tud, a Reich útlevelével autón tette meg az utat Budapestről Bratislaváig, éspedig március 20-án, a németek bevonulása utáni napon. Az út egy részét, mintegy 100 km-t olyan körzeten át kellett megtennie, ahol akkor még egyetlen német katona sem volt. A legcsekélyebb nehézség, vagy kellemetlenség nélkül ért célba, miközben nyílt erőt felhasználó, erőszakos megszállásról szóló hírek keringtek, amelyek igazolhattak
