Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
658 HARSÁNYT IVÁN tott szövetsége révén jutott és ezért hálátlannak nevezik. Ezen átüt az a kívánság, hogy érvet kovácsoljanak belőle Szlovákia javára, hallgatólag azt sugallva, hogy az ő esetük más, hiszen nekik a tengely nem kedvezett, ellenkezőleg, szlovák területektől fosztotta meg őket. Bratislavában lépten-nyomon emlegetik, hogy a jelenlegi magyar miniszterek többsége nem magyar. Ezt Magyarország expanziós törekvései elleni érvnek szánják, e törekvések alapját, a magyar faj valóságos létezését vonva kétségbe, avagy ezt odáig szűkítve, hogy saját földjén is kisebbségben van. Itt egyetértés van abban, hogy Kállay Badoglio manőverét próbálta megismételni, s hogy a németek az utolsó pillanatban léptek közbe. Elismerik a németek ügyességét a tekintetben, hogy tudtak várni, noha egy ideje már megvoltak az értesüléseik. Most ugyanis támogatókra találtak az antikommunistákban, még ha azok nem németbarátok is. Ezt néhány hónapja még nem kaphatták volna meg, mivel akkor a bolsevik veszély még nem volt olyan nyomasztó közelségben mint most. Elég nagy az egyetértés abban is, hogy Kállay miniszterelnök nem csekély hebehurgyasággal cselekedett, amit valaki itt egyenesen naiv őrültségnek minősített. Most kerülnek felszínre bizonyos tények, amelyek korábban rejtve maradtak, a magyarok oldaláról azért, mert érdekeltek voltak az elhallgatásukban, a németek részéről pedig mert kedvezőbbnek tűnt számukra ha egyelőre adják a tájékozatlant. Az ismert cselekményeken kívül most angol-amerikai repülőgépekről is szó esik, amelyek üzemanyaguk fogytán Magyarországon landoltak, ahol ellátták őket minden szükségessel ahhoz, hogy folytathassák az útjukat, Titóval kötött megállapodás alapján, hogy segítsék összeköttetésüket a Szovjetunióval és hogy kieszközöljék támogatásukat ötezer ejtőernyős képében, akiknek Magyarországon kellett volna leereszkednie. Leszámítva ebből azt, ami fantáziaszülemény, s ez nem kevés, az emberek azt kérdik, hogy-hogy Kállay nem látta a realitásokat: az oroszok és a szövetségesek messze vannak, Németország viszont az ajtóban, és tisztában van elégtelenül álcázott manővereikkel. A magyarázatot talán az elmozdított miniszterelnök mentalitásában kell keresni. Néhányan, akik ismerik, olyan embernek tartják, aki nagy intelligencia benyomását kelti, mivel könnyedén vágja a gyors és csillogó válaszokat; ám egyetértően naivnak tekintik, legfőképpen pedig túlontúl hisz a saját ügyességében. Erről egy anekdota kering, amelyet a szemléletesség kedvéért bátorkodom leírni kegyelmességednek. Egy hídról szól, amely csak az ő súlyát plusz hét kilót bír el. Kállay azonban tizenöt kilónyi súllyal halad át rajta. Ezeket három csomagra osztotta, amelyekkel zsonglőr módjára dobálózik, úgy hogy egyszerre mindig csak öt kilónyi súly van a kezében, tíz pedig a levegőben. Am a látottakból ítélve mégis túlontúl bízott az ügyességében. Casertano, a budapesti fasiszta követ,3 8 akivel alkalmilag találkoztam Bratislavában, azt mondta nekem, hogy amennyire meg tudja ítélni a dolgot, Horthy kormányzó, akivel beszélt, eléggé gondterhelt a történtek miatt. Úgy látszik, nem volt tisztában miniszterelnöke manővereinek a súlyosságával, amelyekről a Führer főhadiszállásán értesült.
