Századok – 1995

Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629

SPANYOL DIPLOMÁCIAI IRATOK MAGYARORSZÁGRÓL (1943-44) 633 Roppant gondosan és rokonszenvvel figyelik a spanyol diplomaták Kállay Miklós miniszterelnök politikai megnyilatkozásait. Ezekben láthatóan egyfajta modellt látnak, amely legalább részben feledtetheti a tengely iránti elkötelezettségből eredő korábbi lépéseket és keskeny hidat építhet a körvonalaiban egyre inkább kirajzolódó háború utáni jövőbe. Beszédeit rendszerint teljes teijedelmű fordításban mellékelték a jelentésekhez, vagy ismertették, esetenként nagyobb teljedelemben, mint a hazai sajtó. Sőt: a követet, aki takarékossági célzattal megpróbálta a magyar sajtóiroda által kibocsátott németnyelvű változatot továbbítani, felszólították a szövegek fordíttatására. Ez arra utal, hogy a Kállay-beszédeket a külügyi és kormányzati tisztviselők szélesebb körében kívánták ismertetni. Kállay beszédeiből az elemzések különösen az arról szóló részleteket emelték ki, hogy az ország háborús részvétele kizárólag a magyar nemzet önvédelmét, a szovjet veszély elhárítását szolgálja; hogy az országnak Közép-Európában fontos, ütközéseket csillapító missziója van, amelyet azonban csak történelmi határai között képes betölteni. Követhető az iratokban Kállay növekvő aggodalma a moszkvai külügyminiszteri értekezlet és a teheráni konferencia után, ahol megismételték az ellenséges országok feltétel nélküli fegyverletételének a követelményét. Ezt Kállay az 1943. szeptember 9-i titkos lisszaboni előzetes fegyverszüneti egyezmény kedvezőbb szövegezése nyomán előzőleg megkerülhetőnek vélte. A követi jelentések tükrözik az olasz kiugrás ellentmondásos tapasztalatát is, hiszen az olasz eset a lehetőségek mellett a kockázatokat is világosabbá tette, amire Kállay rezonál is. Beszédeiben — és ezt a diplomata hallás érzékeny receptorai tévedhetetlenül felfogták — nyugatra üzen. Kétségbeesetten tiltakozik a fegyverletétel gondolata ellen, a minden oldalról fenyegető veszélyek közepette. A német szövetséges iránti elkerülhetetlen tiszteletkörök jelentőségét a spanyol jelentések nem túlozzák el. Inkább annak a hangoztatását emelik ki, hogy a magyar kormány, a hadsereg korábbi nagy veszteségeit, gyenge fegyverzetét hangoztatva a háborús részvétel lehető minimalizálására törekszik. És éppen ez ellen irányul a nyilaskeresztesek tüze a parlamentben, amelyet Muguiro követ a parlament üléseinek 1943 májusi, határidő nélküli felfüggesztése kapcsán részletesen dokumentál. Érdekes vonásokkal gazdagítják az okmányok Horthy kormányzó arcképét is. Arnyait leírását adják annak a viszolygásnak, egyben nagyfokú cselekvőképtelenségnek, amely az államfő magatartását az 1944 márciusi klessheimi találkozótól egészen augusztus végéig, a Sztójay-kormány leváltásáig jellemezte. Különösen figyelemre méltó az a gondosan lejegyzett beszélgetés, amely a kormányzó kezdeményezésére közte és Angel Sanz Briz spanyol ügyvivő között zajlott le 1944 júliusában;2

nemkülönben az a kommentár, amelyet az ügyvivő egy héttel később, további információk birtokában fűz az említett beszélgetéshez. Baljós ítéleteket idéz Horthy elbeszélése Hitlerrel szembeni érvelésének egyik mozzanatáról: annak a kétszeres hangsúlyozása, hogy Németország 1944 márciusi eljárásával olyan nemzetet sértett meg, amely a leghűségesebben és a legtovább tartott ki mellette... Tükrözik az okmányok azokat a kísérleteket is, amelyeket a kormányzó annak az érdekében tett, hogy rávegye Hitlert 1944 márciusi ígéretének a telje-