Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
634 HARSÁNYT IVÁN sítésére. A kancellár azt ígérte: kivonja a német csapatokat és helyreállítja a magyar szuverenitást abban az esetben, ha Horthy a Reich iránt lojális kormányt nevez ki és „megoldja a zsidókérdést". Érzékeltetik a jelentések azt a korlátlan német befolyást is, amelyet hellyel-közzel még Sztójay, vagy Jaross is nehezen viselt el. Kiviláglik a jelentésekből a kormányzó ambivalens lelkiállapota: mély hite abban, hogy a hadsereg egy emberként áll mögötte, és óvatossága, annak a tudat alatti felismerése alapján, hogy ez még sincs így. Elege van a németek önkényeskedéséből, de a szövetségesi lojalitást sem akarja semmibe venni, hiszen a Kárpátok kitartó védelmére készül. Az iratokon drámai szálként vonul végig a zsidókérdés magyarországi fejleményeinek a tárgyalása. Ez — már 1938 óta — koncentrikus körökben időrőlidőre a jelentések előterébe került. 1943-ban megjelenik Kállay húzódozása attól, hogy további, durvább zsidóellenes intézkedéseket vezessen be; azzal is érvel, hogy ezek kárt okozhatnak a magyar gazdaságnak. 1944 márciusa után fokozatosan bontakozik ki a spanyol diplomaták előtt a lassacskán köztudottá váló végkifejlet eleinte hitetlenkedve fogadott borzalma. A spanyol tükör ismét hazai optikai törvényszerűségek szerint tükröz: Spanyolországban nem létezik semmiféle diszkriminatív faji törvényhozás. A Franciaországon át oda menekülő zsidók is menedéket találnak és egyre szélesebben bontakozik ki az az ernyő, amelyet a spanyol diplomácia az egykor Spanyolországból kiűzött zsidók leszármazottai fölé terjeszt ki számos országban. Föltárulnak annak a humanisztikus embermentő tevékenységnek egyes, viszonylag korai lépései is, amelyet a spanyol követség a legmagasabb helyekről jövő támogatás alapján végzett ebben az időszakban — más diplomáciai képviseleteknél minden bizonnyal sokkal hatékonyabban. A teljességhez hozzátartoznak azok az iratok is, amelyekben a madridi brit és USA-követség makacsul szorgalmazza a magyarországi spanyol mentőakciókat. Előkerültek — bár itt terjedelmi okokból nem közölhetők — azok a több mint kétezer nevet tartalmazó listák is, amelyek a spanyol útlevélben, vagy védlevélben részesítetteket sorolják föl, egy a miniszternek küldött 1944 decemberi jelentés mellékletében.3 S hogy ez — ugyancsak az okmányok (vagy rájuk rótt kézírásos miniszteri följegyzések) tanúsága szerint — a Franco-rendszer háború utáni megítélésének az enyhítését is szolgálta, nem sokat változtat a mentőakciók tényén. Egyes okmányok a magyar diplomáciatörténetet, vagy a spanyol-magyar kapcsolatok történetét gazdagítják több-kevesebb új adalékkal. Fontos az a két irat, amely a magyar diplomácia vezető spanyolországi képviselőinek, Ambró Ferenc követnek, ill. Hollán Sándor ügyvivőnek a politikai tisztánlátásról és emberi tisztességről tanúskodó fellépését bizonyítja. Ambró 1944. március 19-e, Hollán október 15-e után tagadta meg, hogy szolgálja az új kormányzatot, s ezt mindketten egy-egy, a spanyol külügyminisztériumhoz intézett emlékiratban indokolták meg. Ezek megsemmisítő cáfolatát adják a Sztójay-, illetve a Szálasi-kormány legitimitásának. A dokumentumközlés az október 15-e utáni nyilaskeresztes puccs utáni napokkal zárul, noha az utána következő hónapok spanyolországi iratanyaga is igen érdekes. Ennek a közlésétől azonban ez alkalommal — elsősorban terjedelmi okokból — el kell tekintenünk. Érdemes azonban jelezni, hogy a további iratok
