Századok – 1995
Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597
KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 601 és cséplőrészét, a gépész gépkeresetét is be kellett szolgáltatni, amelyet a termelő pénzben váltott meg. Abban az esetben, ha a gazdaság kötelezettséget vállalt, hogy legalább 10 db 145 kg-os hízottsertést közfogyasztásra elad, 1,5 q árpa mentesült a beszolgáltatás alól. Ez év novemberében azonban újabb árpamenynyiség igénybevételére került sor. A termelő a vetőmag, a cselédjárandóság, valamint minden szarvasmarha és sertés, illetve anyakoca után csak l-l q árpát tarthatott meg. Burgonyából a még 1941 januárjában elrendelt házi és gazdasági szükségleten felüli mennyiség bejelentési kötelezettség az 1941/42. gazdasági évben is érvényben maradt azzal a különbséggel, hogy a felesleget már be kellett szolgáltatni. Az igénybevétel ellenére Budapesten — nem utolsó sorban azért, mert a termelők a takarmányhiány miatt a burgonyát állataikkal feletették — nemcsak ellátási zavarok jelentkeztek, de 1942 tavaszán vetőgumóhiány is fellépett. A problémát úgy kísérelték meg feloldani, hogy májusban a burgonya forgalmát felszabadították. Az 1942/43-ban viszont ismét korlátozást vezettek be. Az országot körzetekbe osztották és a vetésterület minden kat. holdja után 6-18 q közötti mennyiség beadását írták elő. A szükségletet azonban így sem tudták fedezni, ezért 1942 decemberében elrendelték, hogy a burgonyát termelő körzetekben a gazdaságok családjukhoz tartozó minden személy után 1 q, sertésenként és a koca várható szaporulatára 3-3 q, tehenenként 6 q és a vetésterület minden kat. holdja után 10 q burgonyát tarthatnak vissza. A fennmaradó mennyiséget a közellátás rendelkezésére kellett bocsátaniok. 1943. február 13-tól ismét csökkentették a gazdaságokban tárolható burgonya mennyiségét. A termelő személyenként 70 kg, sertés után 150 kg, a koca várható szaporulatára 150 kg, tehén után 3 q és a vetésterület minden kat. holdja után 10 q-t tarthatott vissza A hüvely félé ket tekintve 1942 szeptemberétől a gazdaságok vetőmag és háztartási szükségletükön felüli mennyiséget az állami felvásárlóknak kellett eladni. Hasonló rendelkezés született az olajosmagvak esetében is. A vetőmag és a termelő háztartásában élő személyek után 10 kg olajosmag vagy 10 kg olíg visszahagyása mellett a termést igénybe vették. A gazdaságok szükségletükön felüli mennyiség beszolgáltatása ellenére szálastakarmányfélékből és rétiszénából 1943 tavaszára az ellátás oly kritikussá vált, hogy előírták: naponta a ló és a szarmasmarha után csak 5-5 kg, juhonként pedig 1 kg szénamennyiséget tarthat vissza a termelő. Az állam az állat- és állati termékek forgalmát is szabályozta. Már 1940 októberében elrendelte, hogy a gazdaságok tulajdonában lévő 10 db, novembertől 5 db, 1941. január 23-tól már a 2 db-on felüli hízósertéseket, sót hat hónapnál idősebb süldők számát a helyi elöljáróságnak jelentsék be. 1942 szeptemberétől pedig bevezették a szarvasmarha kötött forgalmát.2 0 Eveken át tartó gyenge takarmánytermés miatt az ország sertésállománya csökkent.2 1 Következményében súlyos hús- és zsírellátási zavarok léptek fel.2 2 A kormány, hogy a közellátás egyensúlyát némikép biztosítsa 1940. május 30-án elrendelte, ha a termelő háztartásában személyenként 3 kg-ot meghaladó zsír, háj- és szalonna van, az egész mennyiséget köteles bejelenteni.2 3 A készletet zárolták és forgalma csak hatósági engedély alapján volt lehetséges. Mentesült
