Századok – 1995

Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597

Csöpp üs István A KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS BEVEZETÉSE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT Az 1929-33-as gazdasági világválság Magyarországot a gazdasági összeomlás szélére sodorta. A talpraállás érdekében az állam 1931. július 17-én bankzárlatot rendelt el. Transzfermoratóriumot léptetett életbe és a külkereskedelmet a bevezetett kötött devizagazdálkodás révén — amely a második világháború végéig állt fenn — ellenőrzése alá vonta. A nemesdevizák pengőre történő átváltásakor ' — a valuta hivatalos árfolyamának változatlan hagyása mellett — felárat fizetett. A válságból az agrártermékeket importáló országok vámemelés, behozatal kontingentálása, liszt keverési arányok előírása, állategészségügyi rendszabályok életbe léptetése mellett a termelés volumenének emelésével, autarkiára való törekvéssel igyekeztek kilábalni. E törekvések viszont még nehezebbé tették az \ amúgyis magas önköltséggel termelő és krónikus értékesítési gondokkal küszködő magyar — de a többi dunavölgyi államok — mezőgazdaságának igen súlyos helyzetét. Tekintettel arra, hogy az agrártermelés adta a magyar külkereskedelem 60-70%-át, fedezte az iparfejlesztéshez szükséges nyersanyagok és félkészgyártmányok behozatalát, a mezőgazdasági export fokozása érdekében a kormányzat exportprémium formájában ártámogatásban részesítette a külföldi értékesítését. Elsősorban ez magyarázza, hogy a világgazdasági válság mélypontjától 1933-tól 1938-ig egyes mezőgazdasági termékek kiviteli ára — a belföldi egységár százalékában kifejezve, 1929 = 100 — növekedést jelzett.1

így pl. a búzáé 54,8%-ról 73,7%-ra, a búzaliszté 54%-ról 63,4%-ra, a rozsé 76,6%-ról 92,7%-ra, a hántolt borsóé 69,7%-ról 72,5%-ra emelkedett. Azonban voltak olyan termékek, mint pl. a kukorica, bab, lucernamag, hízott vágott ökör, tojás, vágott baromfi, amelynek export árai csökkentek. Az értékesítés támogatása kiterjedt a belső piacra is: búza, burgonya, szarvasmarha, sertés, tej esetében. Az állam a felárrendszer révén az 1929-30 költségvetési évben még csak 380 000, a későbbiekben már 5-6 millió pengőt folyósított.2