Századok – 1995
Közlemények - Erős Vilmos: Historia Regnum – Historia Populum. A Szekfű–Mályusz vita kialakulása III/573
A SZEKFŰ-MÁLYUSZ VITA KIALAKULÁSA 591 saját erejére támaszkodhat s a Szekfűék által kívánt államszövetség a magyarság érdekeivel már csak azért is ellentétes, mert katolikus jellege miatt egy neoromantikus erősen a klérusra támaszkodó, a modernesített rendiességet visszahozó restaurációnak az alapja. „Jól jegyezzük meg — íija még 1936-ban Mályusz —, hogy tisztában legyünk: mi egyedül csak önmagunkra, SEg'át erőinkre támaszkodhatunk s így jövőnket sem egy restaurációs politikának, sem barokk-romantikus koncepciók ígéreteinek el nem adhatjuk."4 8 Azaz Mályusz népi-nemzet fogalmának nemcsak faji, hanem szociális tartalma is van, amit megerősít 1942-es művének bevezetése is, ahol Deér Józsefet azért bírálja, mert nyilván Szekíu nyomdokain haladva, a nagybirtokot magasztalja. Másrészt míg Szekfű és Hóman politikai nemzet gondolata, mely a Szent István-i államban kereste történelmi előképét, az integrális revízió aktuálpoütikai követelésén alapult, addig Mályusz nép-nemzet felfogása az etnikai revízió gondolatához állt közelebb.4 9 Tárgyilag a vitához még az a megjegyzés kívánkozik, hogy Mályuszt ,A magyar történettudomány" miatt felmentették a felvidéki településtörténeti munkálatok vezetése alól, illetve a munkálatok munkatársai beolvadtak az újonnan alakult Történettudományi Intézetbe. A vita, persze meglehetősen egyoldalú, lezárásának Hóman Bálintnak a Magyar Történelmi Társulat 1943. június 10-i közgyűlésén tartott beszéde tekinthető, mely lényegében megismétli és fenntartja a Mályusz által támadott szellemtörténeti pozíciót.5 0 Még egyszer „A reformkor nemzedéké"-ről ,A reformkor nemzedéké"-t „A középkori magyar nemzetiségi politiká"-val mindenekelőtt az köti össze, hogy Mályusz mindkét tanulmányban főként Szekfű szellemtörténeti magyarázataival fordul szembe. Míg az 1923-ban írt tanulmányban Mályusz kimutatja, hogy Kossuth és a bocskoros nemesség forradalmi törekvései nem egy felforgató, lázongó, forradalmár „lelki alkat"-ból következnek, hanem elsősorban abból, hogy a bocskoros nemesség jobbágysorba süllyedt a 19. század első felében — 1939-ben azt mutatja ki, hogy a középkori magyar nemzetiségi politika nem a „szentistváni szellem"-ből vagy a magyarság ősi politikai érzékéből magyarázható, hanem ez mindenkor a társadalmi fejlődés szoros függvénye volt s a Szekfű által Szent Istvánra visszavezetett türelmes, a nemzetiségi autonómiákat respektáló politika csak a 15. század második felében alakult ki. ,A középkori magyar nemzetiségi politika" azonban azt is egyértelműen bizonyítja, hogy Mályusz koncepciójában is alapvető szerepe van az ideológiai megfontolásoknak hiszen szerinte az Árpádok nemzetiségi politikáját nem csak a társadalom karizmatikus jellege, hanem egy „népi tudatosság" is irányította Hogy ez a népi tudatosság honnan ered, erről Mályusz nem számol be; ennek hátterében — mint később látni fogjuk — „a népiség"-ről alkotott történeti-ideológiai felfogása áll. Ez a tény azonban eo ipso veti fel a kérdést: a társadalomtörténeti magyarázat mellett nem kell-e valami hasonló jellegű ideológiai meggyőződést keresnünk Mályusz Szekfűvel való 1923-as szembefordulásában is? Véleményem szerint igen.
