Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 557 jának megoldását. Tátárescu a magyar kezdeményezést kategorikusan elutasította, amit azzal indokolt, hogy Románia számára Erdély, mint a románság bölcsője, mindennél szentebb és becsesebb. Ugyanakkor elismerte, hogy a történelmi Erdély határai nem azonosak Románia nyugati határával, minthogy a trianoni békeszerződés olyan területeket is juttatott Romániának, amelyeket igazán nem lehet a románság bölcsőjének nevezni. Ehhez azonban nyomban azt is hozzáfűzte, hogy ők románok a „kettő között" már nem tudnak érzelmileg különbséget tenni. A román fegyverszüneti egyezmény 19. cikkével kapcsolatosan pedig azt a véleményét fejtette ki, hogy miután Románia 12 hadosztály helyett 20 hadosztállyal vett részt a felszabadító háborúban, nem következhetik más, mint a nyugati határoknak a békekonferencia által való jóváhagyása. Ha ez már megtörtént, akkor jön el majd az ideje annak, hogy „problémáinkat meg tudjuk beszélni és el tudjuk rendezni". Még ugyanezen a napon Petru Groza is fogadta a magyar képviselőt. A román miniszterelnök a következőkben fogalmazta meg kormányának hivatalos válaszát: „A magyar kormány közvetlen tárgyalásokra irányuló javaslatára azt kénytelen válaszolni, hogy lett volna talán idő, amikor függő kérdéseinket — még a határkérdéseket is — közvetlen tárgyalások útján meg tudtuk volna oldani. 0 tett is kísérleteket abban az irányban, hogy a magyar miniszterelnökkel és külügyminiszterrel találkozzék, de magyar részről olyan választ kapott, hogy az időt nem tartják elérkezettnek egy ilyen találkozóra. Most viszont ő nincs abban a helyzetben, hogy a magyar kormánnyal területi kérdésekről tárgyaljon és ennek két oka van: egy formai és egy érdemi oka. Formai okokból nem tárgyalhat területi kérdésekről Magyarországgal, mert a probléma a nagyhatalmak előtt fekszik már, és nem tartja helyénvalónak, hogy mi, két kis állam, a nagyok döntésének megpróbáljunk elébe vágni..." Érdemben nem tartja lehetségesnek Groza a határokról való tárgyalást azért, mert ő Erdély egységének megbontását lehetetlennek és végzetes hibának tartja.14 4 A román miniszterelnök a megoldást változatlanul a vámunióban és a határok „légiesítésében" látta. Sebestyén Pál követ bukaresti útjának kudarcáról Gyöngyösi külügyminiszter tájékoztatta a szövetséges nagyhatalmak budapesti képviselőit: „Sebestyén követ Bukarestben Groza miniszterelnök úrral és Tátárescu külügyminiszter úrral való tárgyalása során elut'asító választ kapott. Groza miniszterelnök úr a román kormány elutasító álláspontját azzal indokolta meg, hogy a nagyhatalmak előtt fekvő nyitott kérdésekben nem volna helyénvaló az érdekelt államok külön tárgyalása."14 5 A magyar külügyminiszter által egyidejűleg átnyújtott jegyzék — a magyarromán viszonylatban felmerülő „területi és nemzetiségi kérdésre" vonatkozólag — abból indult ki, hogy a magyarság számára Romániában nem biztosítható a ,/élelem és szükség nélküli élet". Elismerte, hogy a Groza-kormány figyelemre méltó kísérleteket tett a magyarság sorsának javítására, de ezek a gyakorlatban jórészt meghiúsultak. Tartani kell tehát attól, hogy a határ végleges rendezése után Romániában a magyarság üldözése minden gátlás nélkül fog folytatódni. A múlt szomorú tapasztalatai folytán végleges megnyugvást hozó megoldás az lenne,