Századok – 1995

Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535

556 BALOGH SÁNDOR előterjesztésére a békekonferencián.13 7 Ugyanakkor az is kiderült, hogy ezt a szovjet kormány nem támogatja. V G. Dekanozov külügyminiszterhelyettes, majd maga a szovjet külügymi­niszter is egyébként már a magyar kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatá­sának az idején biztosította Iorgu Iordan moszkvai román követet arról, hogy a szovjet kormány bármilyen módosítás ellen védelmezni fogja Románia akkori Magyarországgal közös határvonalát, vagyis a trianoni határokat.13 8 Nyilvánva­lóan a fentebbiek is szerepet játszottak abban, hogy a román kormány 1946. április 15-én utasította londoni képviselőjét, hogy jegyzékben kéije a külügymi­niszterhelyettesi értekezlettől a trianoni határ megerősítését, valamint Románia Magyarországgal szembeni jóvátételi igényének az elfogadását. A nemzetgyűlés külügyi bizottságának tagjait Gyöngyösi külügyminiszter 1946. április 24-én tájékoztatta a moszkvai tárgyalásokról.13 9 Gyöngyösi a magyar békeelőkészítés alapproblémájának nevezte a határókon túl élő mintegy 3 millió magyar jövőbeni sorsának az alakulását. A területi igény konkrét megfogalma­zását azonban, ő korántsem látta könnyű feladatnak, mivel Romániában a ma­gyarság többsége nem közvetlenül a határmentén él, hanem döntően Erdély keleti felében. Ezért a külügyminiszter olyan határmódosítást javasolt, amellyel nagy­jában ugyanannyi román kerülne Magyarországhoz, mint amennyi magyar to­vábbra is Romániában maradna. A szóban forgó terület a történelmi Erdélytől nyugatra eső részekből mintegy 22 000 km2 -et foglalt volna magában. Gyöngyösi arra is rámutatott, hogy ha a nemzeti gyűlölködés még így sem volna kiküszö­bölhető, akkor a magyar kormány — lakosságcserével — az erdélyi magyarság egészét kész befogadni a megjelölt területen belül. A külügyiytíapttság hosszas — és éles kritikai megjegyzésektől sem mentes — vita után tudomásul vette a külügyminiszter javaslatait. A magyar kormány — a moszkvai tárgyalások után — megkísérelte, hogy a román kormány képviselőivel való közvetlen tárgyalásokon tisztázza és rendezze a függőben levő területi és egyéb kérdésekét. Ez az igény valójában már sokkal korábban román részről is felmerült. Groza miniszterelnök 1945 májusában han­got adott azon óhajának, hogy Románia és Magyarország már egymáásal mege­gyezve jelenjék meg a békekonferencián.14 0 1945. szeptember 25-én Groza Gyön­gyösi külügyminiszterhez írt levelében javasolta a személyes találkozót.14 1 Minden bizonnyal az előbbiekre válaszul merült fel a Külügyminisztériumban a magyar­román kapcsolatok felvételének gondolata.14 2 A magyar kormány azonban akkor elmulasztotta a felkínálkozó lehetőséggel élni, Petru Groza kezdeményezéseire megfelelő választ adni. Ilyen előzmények után találkozott Sebestyén Pál rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter 1946. április 27-én a román miniszterelnökkel és a kül­ügyminiszterrel Bukarestben.14 3 A magyar küldött előbb Tátárescu külügymi­niszternek tolmácsolta kormánya óhaját. Eszerint a magyar kormány mielőtt a békekonferencia fóruma elé lépne a romániai magyarság problémájával, baráti és bizalmas megbeszélést javasol a román kormánynak. A megbeszélés felölel­hetné az összes függőben levő kérdést, beleértve egy területi újjárendezést is, ami nélkül a magyar kormány nem tudja elképzelni a romániai magyarság problémá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom