Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 555 gyarság jogainak az intézményes biztosítását tekintette a legidőszerűbb feladatnak Szerinte Romániában nem csupán az állampolgári jogokat lehet kivívni, hanem a magyar nemzetiség kollektív jogait, legjobb esetben a közigazgatási autonómiáját is. A nemzetiségek jogait a békeszerződésben is feltétlenül szükséges lefektetni, az ENSZ garanciája mellett. Az említett garancia mellett azonban kétoldalú barátsági szerződéssel is meg kell alapozni az érintett államok politikai együttműködését. Magyarország és Románia viszonylatában a végcél a teljes vámunió lenne, amely fokozatosan valósítható meg. A vámunió kedvező előfeltételeket teremtene a Nagyvárad-Szatmárnémeti sáv visszacsatolásához, tekintve, hogy 1919-ben ezt a magyarlakta területet a románok azzal az indoklással kapták meg, hogy ez a vasútvonal számukra életbevágóan fontos. „Bukaresti információk szerint ebbe az elhatárolásba Románia belemenne, ha biztosítékot kapna arra, hogy a határkérdés ezzel végleg lezárul. Egy vámuniós politika a legjobb bizonyítéka annak — írta Szalai Sándor —, hogy Magyarország nem határrevízióban, de határspiritualizálásban keresi a végleges megoldást..."13 0 Az MKP vezetői a Politikai Bizottság 1946. március 12-i ülésén fogalmazták meg azt a javaslatukat, mely szerint kérni kell a szovjet kormánytól, hogy Magyarország kormányküldöttséget küldhessen Moszkvába a magyar-szovjet kapcsolatokkal és a magyar békeszerződéssel összefüggő problémák megvitatására.131 Március 20-án a Politikai Bizottság ismét foglalkozott a moszkvai út előkészítésével.13 2 Úgy döntött, hogy előzetesen megpróbálja nézeteit egyeztetni Nagy Ferenc miniszterelnökkel a béke kérdésében. A Nagy Ferenc által vezetett kormányküldöttség, amelynek Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes, Gerő Ernő és Gyöngyösi János miniszterek voltak a tagjai 1946. április 9-én érkezett Moszkvába.13 3 A kormányküldöttség moszkvai tartózkodása idején több ízben megbeszéléseket folytatott Molotov külügyminiszterrel és munkatársaival, valamint két alkalommal találkozott Sztálinnal is.134 Az április 15-iki megbeszélésen válaszolt a szovjet külügyminiszter a kormányküldöttségnek a Romániával kapcsolatosan előzőleg felvetett kérdéseire. Molotov úgy vélekedett, hogy a vitás kérdéseket a két érdekelt állam kormányai közvetlenül rendezzék egymással. Külön kiemelte: nem tartaná célszerűnek, ha Magyarország az Erdélyre vonatkozó területi igényét anélkül vinné a békekonferencia elé, hogy Romániával előzetesen nem tisztázta álláspontját. Ezzel szemben Gyöngyösi külügyminiszter — miniszterelnökétől támogatva — azt fejtegette, hogy a parlamenti választások előtt álló román kormány saját akaratából — elsősorban belpolitikai okok miatt — aligha bocsátkozik a magyar kormánnyal ilyen tárgyalásba. Ezért jobb lenne, ha a szóban forgó kétoldalú megbeszéléseket a Szovjetunió kezdeményezné. Molotov ezt azzal hárította el, hogy természetesen annak kell kezdeményeznie, akinek a tárgyaláshoz érdekei fűződnek, vagyis a magyar kormánynak. Mindössze csak arra volt hajlandó igenlőleg válaszolni, hogy a magyar-román kétoldalú tárgyalások a Szovjetunió részéről nem találkoznak ellenérzésekkel.13 5 Az Erdélyre vonatkozó magyar területi igények a Sztálinnal folytatott tárgyaláson is napirenden voltak. Sztálin elismerte, hogy a román fegyverszüneti szerződés, amely ismeretesen úgy rendelkezett, hogy Erdély vagy nagyobbik része13 6 Romániához tartozzék, jogalapot nyújt a magyar területi igények
