Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 529 senmayer szerint — a honvédség vezetésében meglevő megbízhatatlan elemek szabotálnak. Ezek „gondosan kerülik, hogy erős egyéniségek (sic!) kerüljenek a hadsereg élére, de megtűrik a vezetésben a többé-kevésbé jó katonákat, nehogy túlságosan lejárassák ezt a mégiscsak fontos intézményt, annál is inkább, mert nem tudják (a vezetők — D. L.), hol és mikor kerül sor újabb bevetésre".73 Veesenmayer a magyar katonai vezetésnek arra az általa feltételezett szándékára céloz itt, mely szerint nem kívánja kompromittálni a hadsereget a nyugati szövetségesek előtt a németek melletti elkötelezettség fokozásával, sőt adott esetben kész azt a német hadsereg ellen fordítani. Ezen renitens elemek szabotálják az ipari termelést is, hogy a hadsereg felszerelése csak csigalassúsággal haladjon, jó alkalmat adva az időhúzásra — állapította meg Veesenmayer. Mindenesetre egy német közreműködéssel végrehajtott rendszerváltás esetén igen valószínű, hogy „a hadsereg részéről az első időkben semmiféle fegyveres támogatásra nem számíthatunk". Ez esetben jobbnak látszik megbízható elemekből önkéntes légiók szervezése, melyek egyrészt szívvel-lélekkel harcolnak majd együtt a német katonákkal, másrészt alapját képeznék a német szisztéma szerint újjászervezett honvédségnek. Ennek sikeréhez viszont „elengedhetetlenül előfeltétel a tisztikar alapos megrostálása".7 4 Veesenmayer elsősorban az általa Horthyhoz közelállónak és hűségesnek tartott tábornoki karban nem bízott. Ennek tudható be, hogy a „kibontakozás" lehetőségeit vizsgálva — sem ekkor, sem pedig a későbbiek során — nem tartotta lehetségesnek, ennélfogva fel sem vetette, a kézenfekvőnek látszó megoldást, egy németbarát katonákból álló kormány kialakításának és a hadsereg hatalomátvételének alternatíváját. A hadseregről és vezetőiről alkotott német megítélés változásának vagyunk tanúi. Veesenmayer véleménye nem volt kizárólagos. A Magyarországon „tevékenykedő" német hírszerzőszervek és személyek hasonlóképpen tájékoztatták feletteseiket, erősítették a német főhadiszállás érlelődő gyanúját. Szombathelyinek, miután többszöri próbálkozás ellenére sem tudta keresztülvinni a magyar kormánynál a legfontosabb német követelések teljesítését, kétségbe vonták őszinte németbarátságát. A német megítélésben közelebb került a Kállay-féle „klikk" törekvéseihez, már annak kiszolgálóját látták benne. A bizalom megrendülése a magyar katonai vezetésben azonban nem csupán a Szombathelyi által közvetített sorozatos visszautasításokon alapult. A német titkosszolgálat időközben bizonyára lépéseket tett annak kiderítésére, vajon változatlanul és egyértelműen elutasító-e a magyar katonai felsővezetés Kállay politikájával és az általa kiépített nyugati kapcsolatokkal szemben, változatlanul nincsen-e szándékában saját kapcsolatok kiépítése a szövetségesekkel. A kormányfő és a nyugati szövetségesek közötti üzenetváltásokról és azok tartalmáról csak részben és megkésve értesülő Szombathelyi és az amerikaiak között 1943 őszén létrejött — Hätz Ottó alezredes, szófiai majd ankarai katonai attasé által szeptember folyamán kezdeményezett és közvetített — kapcsolat és üzenetváltás azonban — mint ismeretes — feltehetően még azt megelőzően a németek tudomására jutott, mint erről maga Hätz szükségesnek találta főnökeit tájékoztatni.75 Nem zárható ki eleve az a lehetőség, hogy az akcióval — Hätz
