Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
524 DOMB RÁD Y LÓRÁND Végül kérte a magyar kormány mielőbbi hivatalos úton történő megerősítő nyilatkozatát, hogy elfogadja a feltételeket.6 0 Az eseményről azonnal tájékoztatták az ankarai szovjet követet, hogy továbbítsa azt kormányának. Molotov válasza már szeptember 21-én megérkezett. A szovjet kormány az üzenetet tudomásul vette. Annak c) és d) pontját viszont feleslegesnek tartotta Csak az azonnali, gyors és határozott cselekvés lenne hasznos a szövetségesek számára, mert megakadályozná, hogy a németek és németbarát magyar körök felocsúdjanak az olasz fegyverszünet okozta zavarból. A feltétel nélküli kapituláció komoly nehézséget okozhatna Németországnak és előnyösebb helyzetet teremtene a keleti fronton és az olaszországi hadszíntéren egyaránt. A fegyverszünet elhalasztása viszont lehetővé tenné, hogy Németország magához téljen és megerősítse helyzetét a frontokon.6 1 Kállay és kormánya visszarettent még a Veress által szeptember 14-én átadott üzenetben foglaltak teljesítésétől is. Nemhogy a szovjet követelés radikalizmusát magáévá tudta volna tenni. Különösen a feltétel nélküli megadás elvének formulája váltotta ki nemtetszését. Nem akart lemondani arról, hogy ennek elejtéséhez kösse a feltételek elfogadását. A német hadsereggel való szembefordulás kivitelezésének gondját pedig az angolszász csapatok bizonytalan jövőbeni megjelenéséhez kötötte. Szombathelyivel együtt egyelőre lehetetlennek minősítette az ehhez kötődő feltételek akár részleges teljesítését is, mert már ez is az ország kivédhetetlen német megszállásához vezetne. A németek azonnal kierőszakolnák a honvédség egészének azonnali bevetését a keleti fronton. Lehetetlenné tennék a magyar hadiipar működését, azt beolvasztanák a német ipari komplexumba, leállítva ezzel a honvédség amúgy is nagy nehézséggel küszködő felfegyverzését. A német megszállással való fegyveres szembefordulást pedig kivihetetlennek és katasztrofálisnak tartotta. Ezért a meglevő magyar katonai erők és cselekvési szabadságuk fenntartása érdekében a németek melletti további megmaradást, kívánságaik óvatos teljesítését elkerülhetetlennek és szükségesnek látta, mint ezen véleményének már koronatanácsi beszédében is hangot adott. A magyar válasz késett a szövetségesek feltételeire, akiknek kormányaiban egyre jobban megerősödött a felismerés, hogy a Kállay-kormány időhúzásra rendezkedik be, s minden olyan lépést igyekszik elkerülni, amely a németekkel való szakításhoz és összeütközéshez vezethetne. Külső angolszász fegyveres segítség híján nem állnak rendelkezésére megfelelő — katonai és politikai — erők, amelyekre egy ilyen lépés megtételénél támaszkodhatna. A kormány törekvése arra irányult, hogy szándékának ismételt kinyilvánítása mellett meggyőzze a szövetséges kormányokat a várható kétségkívül súlyos következményekről, melyek egyelőre megkötik a kezét. Ullein-Reviczky Antal, az ekkor kinevezett stockholmi magyar követ elsődleges feladatai közé tartozott, hogy — a brit kormányon keresztül — tartsa a kapcsolatot a szövetséges kormányokkal, s igyekezzen meggyőzni őket azokról a lépésekről, amelyeket Magyarország tervez összes erőforrásainak a németek ellen történő bevetésére, mihelyt (és nem előbb — D. L.) a szövetségesek hadseregei elérik Magyaroszág határait. Minden szövetséges csapatok megérkezése előtt végrehajtott „akció elsietett lenne és a szövetségesek szempontjából is káros követ-
