Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

OROSZ DIPLOMÁCIAI IRATOK A FRANCIA-POROSZRÓL 463 Savoya Németország belső ügye, és hogy a háborúnak haladéktalanul el kell kezdődnie. Ez az újság még azt is hozzáteszi, hogy a legtekintélyesebb berlini pártnak a szava volt az egyetlen és kizárólagos ok és ezen el is gondolkodtunk. Egyébként is a londoni és a pétervári kormány önmérsékletre intette volna őket, ha az ő békéjük nem lett volna fenyegetve. Bismarck remekül megnevelte a németeket, akiket befolyásol, és akik igen jól játsszák a szerepüket. Nincs más érdekes dolog, csak az az előadás, amelyet akkor adtak elő, amikor tévesen, de azt állították, hogy Franciaország előkészületeket téve, és erősen fegyverkezve fenyegetővé vált Európa számára. Mindenki tudja, hogy Franciaország békét akar, hiszen még soha nem volt ekkora szüksége rá, mert csak ez segíthet rajta. Itt mindenki meg van győződve arról, hogy Gambetta helyesen cselekedett. Azt terjesztik, hogy minden követeléséről lemond a köztársaság nevében, amely minden igényét megjelenítette, és eltékozolta ebben az időben Franciaország színejavát. Annak a köztársaságnak a nevében, amelynek ő akart a vezetője lenni. Gambetta kijelentette fivéreinek és barátainak, akiket azért hívott össze, hogy hallgassák meg hosszú szónoklatát, hogy a maga részéről vissza tudja szerezni Elzászt és Lotharingiát. Németországban ez teljesen másképp van. Poroszország katonai ereje borzasztóan megnövekedett, és a német császárnak egyéb gondja sincs, csak a saját hatalmának növelése. Franciaországnak elég gondot okoz az újra fegyverkezés, és a hadtesteknek még a régi forma szerint sincs előírásos egyenruhájuk. Németország tetőtől talpig fel van fegyverkezve, a csapatok mobilizációjának tervét most leállították, mert a katonaság felemészti az anyagot és a muníciót, és sokat költöttek a háborúra való készülődéskor. A Franciaország által fizetett hatalmas hadisarc egy részét Németország a folyamatos fegyverkezésre használta fel. Ma már nem Franciaország a rendbontó erő. Ha Poroszország szabad kezet adna Bismarcknak, akkor látnánk igazán csodát, mert ha valaki nem egykönnyen kezelhető egyéniség, akkor az Bismarck. Olyan természete van, mint a 16. századi nagyuraknak, akik összevissza hadakoztak. Jelentős a nemzetközi ellenállás vele szemben. Kifárasztja Európát, de úgy tűnik, nagyon veszélyessé vált játékot játszik, végül, miközben úgy tűnt, minden erejét Franciaország ellen összpontosítja, a kis Belgiumra is szemet vetett, Franciaország gyenge és békés szomszédjára, valószínű, hogy soha nem venné figyelembe semlegességét. Ez ellen a fenyegető viselkedés ellen Európa már csak egy valakiben bízhat, II. Sándorban, aki megakadályozhatja Bismarckot abban, hogy előbújjon odújából. Nem tévedtek azok, akik a fenyegető lidércnyomás elmúlását akkorra tették, amikor az uralkodók legutóbb találkoztak Berlinben. Fellélegezhetünk, de akik a jövőbe tekintenek, még nem biztosak semmiben, az ilyen jóslásokban és a gyakran látogatott szalonokban a borús előjelzések vannak túlsúlyban. Egy példa: Poroszország katonai pártja sikereket tud elérni. Németország saját hatalmi túlsúlyáról álmodik, ami gyakorlatilag megegyezik a világ feletti egyeduralommal. Az a mértéktelen fejlődés, ami katonai megszervezettségéhez vezetett, és ami egész Németországot felfegyverezte, elősegíti a párt ambícióinak beteljesedését. Németország harminc éven belül le akarja igázni Franciaországot és akkor hirtelen első helyre