Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

464 CZÖVEK ISTVÁN kerül Európában, ha stabil kormánnyal rendelkezik. Ha Franciaország hasonló kormánnyal rendelkezik, lehet Németország szövetségese. Tehát a porosz katonai párt nemsokára újra kezdi a háborút, azért, hogy Franciaországnak ne hagyjon időt sorai rendezésére. Még azt is mondják: egy félreértett kérdés nem megoldott kérdés, nehogy hiú ábrándképeket kergessünk. Egy olyan politika, amelynél csak az erő számít, nem fog ellenállni a háborús uszításnak. Sőt, a kísértés még annál is nagyobb, mert a berlini kabinet csalódásának adott hangot, mivel nem gondolt arra, hogy ilyen hamar létrejöhet a béke. A hadisarc nem tette gazdagabbá Németországot, gazdasága, ipara, kereskedelme alig fejlődött, adói nem csökkentek, a gondjai viszont növekedtek. Ezt már nem bíija sokáig. Nem dolgozott, mégis kimerült. A fegyverkezés gyengíti őket. A porosz kormány elsősorban belső nehézségekkel küzd, amelyek azzal fenyegetnek, hogy lassan kibogozhatatlanná válnak, és lehet, hogy azt gondolják, legjobban úgy lehetne megoldani, ha egy millió németet átküldenek Franciaországba. Egy háború, amely megalázta Franciaországot, és ami gazdaggá tette Németországot, a Rajna másik oldalán lelkesít és azok, akik miatt ide kerültünk, mindezek után még büntetlenül járhatnak. Mondja valaki ezek után, hogy a gondos elővigyázatosság, óvatosság, éberség, amelyet Franciaország tanúsít az őt fenyegető veszéllyel szemben, csak erőfitogtatás. Vannak, akik még mindig kételkednek abban, hogy Franciaország, ha nem nézné az európai erőegyensúlyt, akkor meg tudná támadni Németországot. Főleg az orosz kormány reménykedik ebben. Tudják, hogy 40 évig, 1830-70 között Franciaország Oroszországgal szemben állt, ez felháborító, de mindenki biztos abban, hogy most változás következik be. Poroszországnak nincs több követője, elvesztette hitelét és nevetségessé vált. Oroszország méltó arra, hogy learassa politikájának babérjait. Jelét adta nemes szívúségének, igazságosságának, megveti az igazságtalanságot, elfelejti azt a hálátlanságot, amit Franciaország tanúsított 1814-15-ben I. Sándorral szemben. Tudjuk, hogy csak azért hajlong az orosz cár előtt, mert ő általános békét akart és hatalmát arra használta fel, hogy az igazságot és a humánumot teijessze. Franciaország Oroszországtól remélheti azt, hogy megvédi őt. Az egyének és a nemzetek életében is vannak ünnepélyes pillanatok. Ez a pillanat is ilyen ünnepélyes, amikor a kabinetek vezetői és a nagyhatalmak képviselői összegyűltek Berlinben, hogy véget vessenek egy szörnyű háborúnak és biztosítsák Európának azt a békét, amelyre mindenek felett szüksége van. Fájdalom, hogy erre a találkozóra egyáltalán sor került. Az egész világ odafigyel a nagyszabású találkozóra, arra, ami most Berlinben történik, miközben azt kérdezzük, hova tartunk most. Amikor valami olyan létezik, aminek a neve nemzetköziség, amely alapjában változtatta meg a körülményeket, és ledöntötte a trónokat, keresztültört a kormányokon és az egyházon. A szocializmus eszméje ijesztő mértékben terjed, és a történelem bebizonyította nekünk, hogy nem lehet szuronnyal harcolni eszmék ellen, bár az igazság győzedelmeskedik a bűnök felett, nem lehet csírájában elpusztítani a bűnt (mert ahhoz, hogy ezt elérjük, azonos felfogású cselekvésre van szükség, minden olyan uralkodó kormány részéről, akik isten kegyelméből uralkodnak a nemzetek felett). Szerencsére meg kell monda-