Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

462 CZÖVEK ISTVÁN itthon jelentek meg (és eljutottak külföldre is!) nagy bután a nemzeti ébredést sürgették, nem jártak el valami előrelátóan, sőt — főleg ha összehasonlítjuk őket az elmúlt néhány hónap német újságjaival — ezeknek az újságoknak a hangvétele sokkal komolyabbra fordul, ha a gazdasági életünk kerül szóba. Erre kétségtelen hiteles példát tudok hozni. A pénzügyminiszter, Léon április óta azon töri a fejét, hogy államhitelt kellene felvenni, kb. 1 millió 900 ezres összeget. Ezt a tartozást az állam úgy fizeti meg a banknak, hogy átváltja általános kölcsönné, (6%-os) 1870 novembere havától téríti meg és így még mindig marad egy folyósítható összeg, amit katonai újjászervezésre használhatunk, szükség esetén. Az alkalom kedvezőnek túnik, mivel ennek a kölcsönnek a felvétele a siker reményével kecsegtet. Meggyőződvén a kölcsön célszerűségéről, meg kellett változtatni a tervét, hogy ne adjon alapot azokra a rosszindulatú előítéletekre, amelyek Németországban nyilvánulnak meg Franciaország ellen. Kétségtelen, a legkisebb utalás a hitel kérésre a Rajna túloldalán a hitetlenkedések, szidalmak és fenyegetések sorát vonná maga után. A visszavágás hátsó szándékát látnák ebben. Egy másik tanúbizonyság: a hadügyminiszter, hogy Bismarckot az elbizakodottság gyanújával illethesse, felfüggesztette a területi hadsereg szervezését. A hivatalos utasításhoz már csak egy aláírás hiányzik, erre a marsall hajlandó is, de igazából egyetlen iratot sem adtak ki ez ügyben. A gyűlés előtt a hadügyminiszter ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a helyi hadsereg szervezése késik. El kell még mondanom, hogy az esetleges támadás elhárítására a kormány a legjobb csapatokat vezényelte a keleti határra. Akik egyben nagyszerű katonák is. Belfort védelmét kell ellátniuk és a legkorszerűbb fegyverekkel rendelkeznek. Mindez gyorsan és intelligensen, csendben történik. A háborús kormány elővigyázatosan felkészül a védekezésre, nem akar reménytelen ellenállást, Franciaország abban bízik, hogy ha bajba kerül, akkor a nagyhatalmak segítenek neki. Sándor cár visszatért Berlinbe. A nagyhatalmak előtt kialakult tekintélyével és erkölcsi felfogásából kiindulva a békítő szerepét játszotta és a helyzet javult is valamicskét. A két uralkodó berlini találkozója óta a porosz újságok hangvétele teljesen megváltozott. Egy kis enyhülés tapasztalható. A berlini újságok azt vallják, hogy Németország és Franciaország között nincs semmi, ami kapcsolataikat veszélyeztethetné, és az eddigi rossz viszony is félreértésen alapszik. Ok maguk is ódákat zengenek az egyenlőségről. Biztosítanak arról, hogy Szentpétervár, Berlin és Bécs kormányainak egyetértése egy hosszú nyugalmas periódust biztosít Európának. Egyezzünk meg abban, hogy a politikai helyzet csak II. Sándor Berlinbe érkezte után módosult, mindent megtesznek azért, hogy elhitessék, hogy az angol és francia újságírók képzelődtek, pedig elfelejthettük-e valójában, hogy pont ők voltak azok, mármint a német újságírók, akik még a minap is meg akarták indítani a háborút. Bismarck feltételezhetően kedvenc újságjai teljesítik utasításait és ezeken érezhető is a porosz fegyelem. A parancsokat kiadták és ők engedelmeskedtek. Nem azt írták-e a berlini újságok a háborúról, hogy feltétlenül be fog következni? Nem adtak-e új tanácsokat, hogy a jövőben feltétlenül biztosítani kell Németország egységét! Csak át kell újra olvasni őket, ott lesz minden fehéren-feketén. Ráadásul mindezeken túl a Gasette des Voss teljesen nyíltan kijelentette, hogy