Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

OROSZ DIPLOMÁCIAI IRATOK A FRANCIA-POROSZRÓL 461 hogy nézetei a kérdésben nagyon kivételesek, szubjektívek, azt válaszolta: „Hölgyeim, nem is akarunk mi objektívek lenni. Először hadd építsük saját ügyünket Nyugaton, Délen, Keleten és Északon, akkor majd teljésen objektívek leszünk." Ez az úr kiválóan ismer mindent, ami Oroszországban történik, és ugyanakkor egyik híve a Bismarckhoz közel álló embereknek. Még egy érdekes körülmény Vityebszkből. Találkoztam tisztek csoportjával, akik kivétel nélkül németül beszéltek. A szomszédom azzal magyarázta ezt, hogy a vezetőnek németnek kell lenni. Mondják meg, honnan kapja meg Poroszország a területi jutalmát, ha átengedi Elzász és Lotharingiát a déli szövetségeseknek, ha nem a mi rovásunkra? Ok ilyenek, egész Németországot akarják, és akkor fölösleges a mi ünnepünk! Vajon valójában maradhatunk-e nyugodtak akár egy percre is, akkor, amikor oldalunkban erős szomszéd van, aki számára nincs semmi szent, aki tegnap megátkozta Napóleon nevét, ma pedig nyilvánosan hősiességért keresztre feszíti? Mi pedig elüldöztük a tulai fegyverkészítőket, akik közül néhányan osztrák üzemekben dolgoznak, és ágyúkat Poroszországtól rendelünk. Hangosan összedőlünk egy gyönyörű reggelen, és ha Franciaország sem talált magának sehol együttérző támogatást, akkor a mi bukásunk dörejét is általános hahotával fogadják. Mi oroszok nem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg a hasonló, minden oldalról jövő üdvözlésektől: Nun jetzt kommt schon Russland! Ezt hallja közülünk mindenki vagy személyes kapcsolatában vagy véletlenszerűen a kávéházban, utcán. Egy időben beszéltek arról a feltételezésről, hogy be kellene vezetni nálunk az általános katonai szolgálatot. Poroszországban a lakosság egyharmada katona. Ha nálunk is bevezetnék ezt! Magánlevél (orosz nyelven) — U.o. jegy. hrany. 143. 1-2. 1. 21. 1875. május 21. De Kordán úr jelentése Párizsból a francia-német kapcsolatokról és a francia-német konfliktus lehetőségeiről. A francia nép lelke mélyén igen fél, amit fényesen bizonyítottak az alig pár napja megjelent újságcikkek. Az üzleti életben a nyugtalanság néhány napon át jóval erősebb volt a szokottnál, mindnyájan a fenyegetésre, a háborúra gondoltunk. Már láttuk Franciaországot az 1870-71-es inváziónál sokkal keményebb elnyomás alatt. A tőzsdén a pánik miatt zuhantak az árak. A német újságok agresszív, provokatív hangja is fokozta a nyugtalanságot. Nem egy eset azt bizonyítja, hogy nemcsak a francia újságírók olyan szemtelenek, mint amilyenek. Láttuk, hogy ezzel szemben a németek, amikor engedelmeskednek a parancsnak, nem gondolnak semmi másra. Amikor a bonapartizmus átadta a helyét a lázadásnak és forradalmi levegőt kezdtek lélegezni azok az újságok, amelyek