Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
432 GARAMI ERIKA kötelezik, de még így is legkevesebb 1500 fonttal számolt. A per elvesztése végül nem Kossuthon, nem a segítők és nem az anyagiak hiányán múlott. A Messrs Ashurst Son and Morris ügyvédi iroda, vagyis Kossuth védőügyvédeinek irodája 1861. február 25. és július 2-a között terjedő időszakról részletes kimutatást vezetett.112 A per menetéről, sőt a résztvevők egymás közötti viszonyáról olyan részletekre derül fény, amelyre máshol nem találhatunk utalásokat. Például: „1861. február 27. Átirat Messrs Lake and Kendall ügyvédeinek, Day and Sons védőinek a perrel kapcsolatban és találkozó egyeztetése velük ... 3 shilling 6 penny, március 1. Levél a Day and Sons cégnek a szerződés ügyében, amely alapján nyomták a jegyeket ... 5 shilling," A perhez osztrák jegyeket vásároltak, először 1 shilling 7 pennyért néhány nap múlva címletenként 2-3 darabot 6 shilling 8 pennyért. A Kossuth-jegyekből is kellett szerezni, hogy bemutassák a bíróságon, 23-án meglátogatták a nyomdászokat és 18 darab jegyet vittek el mind a felperes, mind az alperes használatára. 1 fontot és 1 shillinget számolnak fel azért az estéért, amikor meglátogatták Mr. White alsóházi képviselőt március 5-i felszólalása előtt, aki számára Toulmin Smith fogalmazta meg a kérdéseket a másnapi üléshez Sir' George Lewis belügyminiszterhez címezve. 6 shillinget és 8 pennyt tett ki a beszélgetés, amikor Toulmin Smith magyarázta a magyar törvényeket. Mr. Croskey javasolta: amennyiben Kossuth viseli a Day and Sons védelmének költségeit az előzetes megállapodások szerint, akkor ő válasszon ügyvédet a Lake and Kendall cégnél, ez a megbeszélés 13 shilling 4 pennybe került. 2 font 2 shillinget pedig a British Museum könyvtárosai kaptak, akik kimásolták a megfelelő magyar törvénycikkeket Toulmin Smith irányításával. Késleltette a védelmet az is, hogy nem érkezett meg időben a Corpus Iuris Hungarici Kossuth kívánságára, majd a vámhivatalban állt. Csak itt olvashatunk egy English nevű úrról, aki állítólag a Day testvérek nyomdájában dolgozott és januárjában egy bizonyos Mr. Rogersnek ajánlott eladásra egy pénzjegy-ívet, erről Kossuthot is értesítették. Egy Goddard nevű embert bíznak meg az ellopott ív kinyomozásával. Az Ashurst & Morris utasítja Goddardot, keresse fel a Day nyomdát Mr. Rogers-szel és Mr. English-sel. Később English egy beszélgetés során bevallotta, ő vitte el az ívet. Goddard költségeit kifizették, 4 fontot és 4 shillinget. A kimutatás szerint a per költsége 1365 font 7 shilling 7 penny az elsőfokú fellebbezéssel együtt, azaz Campbell lordkancellár június 12-i ítéletével. Azonban nem ez a zárótétel, hanem már a papír áráért folytatott harc eleje, de a befejezésre itt nincs utalás. A fellebbvitelen Knight Bruce, az egyik Lord Justice még súlyosbításul a költségeket az alperesre hárította. „Természetesen csak a fellebbviteli költségekről lehetett szó, mert az alsó bíróság előtt addigi költségekről a fólperes lemondott."113 A Bankban (feltehetően a Bank of Englandben), „A költségek biztosításáért" számlát nyitottak. A Bank ügyvédei, William Dawes Freshíield és Edwin Freshfield, ugyanazon cégjogászai voltak, akik a felperes védelmét vállalták. Biztosítékokat kellett befizetni a felperes számlájának javára, egyszer 110 + 3 fontot, majd még 110 fontot, és 20 fontot. A biztosítékokat az alperesek kötelesek fizetni a felperesnek.114 perköltség 2750 font sterlingbe került. Az összes veszteség 10.350 font."11 5 -írta Kossuth. Ezzel szemben az Ashurst & Morris cég kimutatásaihoz közel áll Toulmin Smith kalkulációja: „összes költségük (beleértve a Daynek tévesen kifizetett 50 (150?)
