Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 433 fontot)) 1350 font - ami nekem úgy tűnik, a körülményekhez képest kevesebb, mint amitől féltünk... A végösszeg 1650 font, ami az Ön számára 300 fontos pozitívumot jelent."11 6 Toulmin Smith természetesen fel volt háborodva, hogy Kossuth fizetett a nyomdászoknak, mielőtt a leszállítás megtörtént volna, továbbá költségeik átvállalása, sem volt kis összeg. Ezzel nem zárult le a bankóper mérlege pénzügyileg sem. A fellebbvitelre elvileg volt lehetőség. A kérdésben megoszlott Kossuth tábora. Kossuth csalódott volt, tudta, nem sok esélye lenne, hiszen a néhány toiy jogászból és a lordkancellárból álló bíróság aligha ítélne javára Legfőbb támogatója, Cavour halála után anyagi segítségre sem számíthatott. Gyűjtést rendeztek volna az erre alakult parlamenti tagokból álló bizottság tagjai, Ashurst és Croskey is ezt javasolták, de ezt Kossuth elutasította és tartott is tőle, hogy nem gyűlne össze kellő mennyiségű pénz, ami az emigráció ügyének súlyára rossz fényt vetne. A perhez is nehezen tudta előteremteni a szükséges összeget, most további 4000 fontra lett volna szükség megítélése szerint, aminek beszerzése teljesen kilátástalan volt. Harc a papír áráért Nem került sor fellebbezésre másodfokon, de majdnem indult egy másik per a papír áráért. Akik a per során egy oldalon, az alperesek oldalán együtt harcoltak, most majdnem alperes- és felperesként néztek szembe egymással. Per végül nem kerekedett belőle, csak nyolc hónapig tartó egyezkedés, levelezés, huzavona Kossuth ekkor már Itáliában élt és lezártnak tekintette az ügyet. Vukovics Sebő és Toulmin Smith vívták a csatát a nyomdászokkal és az ügyvédekkel. A lordkancellár ítéletében a pénzjegyek és klisék tűz általi megsemmisítését rendelte el. Ennek költségét valamint a pénzjegy-papír árát (valószínűleg 336 font 18 shilling) az osztrákok kifizették.11 7 Augusztus 21-e után keltezett levelében a máskor tárgyilagos hangú Vukovics egyre felháborodottabban írt a nyomdászokról Toulmin Smith-hez hasonlóan. Dayék további költségeket akartak felszámolni, sőt a felperes által kifizetett papírárat ők vették fel. Az utolsó, június 12-i tárgyaláson „Day ügyvéde azt felelte, hogy ő kész odaadni az egész tömeget, ha a papír árát a folperes megfizeti, a pulpot [a nyersanyagköltséget] mint azt a kereskedésben nevezik. S ezen ajánlatára a fólperes kijelentette reá állását. Részünkről azonban Giffard kijelentette, hogy ezen javaslatba bele nem egyezhet."118 Vukovics hiába próbálta Toulmin Smith és Ashurst segítségével megszerezni a papír árát, ez nem volt lehetséges. Kossuth is rájött, hogy „Dayéknek az egész összeget előre fizetni súlyos hiba volt".119 A nyomdászoknak a vállalkozás szép hasznot hozott Kossuth kárára. Számítások szerint a kész jegyek 19 fontot, a vízjelesek 40 fontot érnek tonnánként, a kész jegyek becsült súlya 15, a vízjeleseké 3 tonna. A vízjeles papír súlya három tonna, de a készjegyek súlya Vukovicsnál 15, Kossuthnál 17, de egyes újságokban 18 tonnáról szólnak. ,A nyomdászoknak meg kellett volna mondaniuk, hogy Ön /Kossuth/ megvásárolta és fizetett a jegyekért és ezért a papír az Öné."12 0 Miután a felperes kifizette a „pulp" árát, Day ügyvédei levontak belőle:
