Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 423 fizetési eszköz annak minősíthető, büntetendő, ezért nem sajnálja Kossuthot. Szimpátiáját a nyomdászok érdemelték ki, akik hírnévre és profitra tettek volna szert, ha a jegyek elérik rendeltetési helyüket. Kockáztattak, és nagy vállalkozásban buktak el. Javasolta Stuart alkancellár ítéletének megerősítését és a fellebbviteli kérvény elutasítását azzal a módosítással, hogy a magyar címert mindenkinek — így Kossuthnak is — joga van használni. A lordok egyik bírája, Lord Justice Knight Bruce szerint, mivel az alperesek akkor Angliában éltek, a Chancery joghatósága alá tartoznak. A magyar állapotok, amire Kossuth hivatkozott, lehetséges, hogy meghatározhatatlan időre változatlanok maradnak. Kossuth pedig készenlétben áll a jegyeket felhasználni. Javaslata szerint a jegyek megsemmisítése az alkancellár irányítása alatt történjen. A perköltségeket a felperes vállalta, de Bruce javasolja, terheljék az alpereseket vele. (Meg kell különböztetni az első fok és a fellebbvitel költségeit!) Végül a lordok másik bírája, Lord Justice Turner szólt. Ő nem az uralkodói előjogokra helyezné a hangsúlyt, hanem a felperes alattvalóinak kárára, amelyet a kérdéses jegyek forgalma eredményezne. A felperes nem politikai, hanem magánjogi sérelmeit hozhatja a bíróság elé. Kossuth jegyei megzavarhatják az osztrák jegyek forgalmát, közvetve mindenkit károsítanak, akinek osztrák jegy van birtokában. Egy hónapon belül a nyomólemezeket bírói utasításra be kell szolgáltatni, a jegyeket a felpereshez szállítani, amennyiben ő az alpereseknek a papír árát kifizeti. Jogilag még lett volna egy lehetőség a lordok házához fellebbezni, de ez előre láthatólag 3-4000 fontba került volna, többszörösébe az elsőfokú per költségeinek. Nagy összegű támogatásra Kossuth nem számíthatott. Legnagyobb támogatója, Cavour gróf június 6-án váratlanul meghalt. Utódja, Ricasoli már közel sem volt oly lelkes híve a magyaroknak, s Párizs sem nyújtott segítséget. Az egyének támogatása, amit Kossuth nem is akart igénybe venni, nem lett volna elég. „Nem vagyok abban a helyzetben, hogy folytassam ezt az egyenlőtlen küzdelmet. Nincsenek eszközeim."79 A két-három tory jogászból és a lordkancellárból álló fellebbviteli bíróság nem sok reménnyel kecsegtetett. A lordkancellár naplójában a június 23-i váratlan halála előtt az utolsó bejegyzést, 12-én, szerdán írta az ítéletről alkotott véleményéről8 0 : „Stuart alkancellár azon abszurd alapra helyezte tiltó indítványát, hogy a Chancery bíróságának joga van megtiltani bármilyen cselekedetet, amelyet Viktória királynővel barátságos viszonyban álló uralkodót ért... Hiszem, hogy kielégítően támogattam azon az igazi alapon, hogy Kossuth veszélyezteti Magyarország elismert királyának és alattvalójának tulajdonát." Campbell volt az első lordkancellár, akit hivatalában ért a halál. (Ezt Kossuth jelnek értelmezte.) Másnap, június 24-én mégis összeült a bíróság és megalkotta a fellebbviteli ítéletet. A jegyző naplójában utasítás található: „keltezzék a június 12-ére a rendelkezést, amikor teljes bíróság ülésezett és ítélkezett."81 Campbellt Roundell Palmer, Selbourne earlje követte. Emlékirataiban ő is kitért a Kossuth-perre. Apponyi gróf őt kereste fel a per előtt Lord John Russell tanácsára a Chancery per elindítása ügyében. Palmer értelmezésében a jegyek megsemmisítése akadályozta meg egy újabb magyar forradalom kitörését. Vukovics viszont olyan hírekre hivatkozott, hogy az új lordkancellár nem helyeselte a régi ítéletét.82 Hugh Cairns, az egyik bíró gratulált Apponyi követnek az eredményhez: „Ügyünket mindig ígéretesnek és könnyűnek
