Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
422 GARAMI ERIKA mint magánszemély tisztán áll, s hogy a költségeket a peres felek külön viszik. A per azonnal fettebbeztetett."TM Ennek eredményét Kossuth nem várta meg, Itáliába utazott, Vukovicsot kérte fel ügyei továbbvitelére. Vukovicsot ezért emigránstársai támadták, így Szemere: „úgy mondják, most te vagy Kossuth londoni képviselője. E szerint, barátom, ha bajom lesz, a te excellenciádhoz fogok fordulni."7 7 Vukovics azonban lelkiismeretesen képviselte Kossuthot, vagy ahogy ő gondolta, a magyar emigrációt. Számozott, hivatalos stílusú leveleiben naplószerűen tudósította Kossuthot. Május 22-én következett a folytatás a lordkancellár előtt, a védőbeszédeket ismét meghallgatták. A fellebbezés napjául június 12-ét jelölte meg a lordkancellár. Az ülést Lord Campbell vezette a lord bírák részvételével teljes körű meghallgatással. Roundell Palmer vette át a felperes ügyvezetését Sir Hugh Cairnstól, s ez egyúttal taktikai változást is jelentett. A királyi felségjog hangoztatása és a forradalom elleni védelem helyett a magánjog védelme került előtérbe. A sokat idézett utolsó perdokumentumban78 először a lordkancellár is kétkedését fejezte ki, fenntartható-e az ítélet, majd összefoglalta a per főbb érveit, illetve Stuart alkancellár ítéletét idézte. Az ítélet a felperes mint magyar király javára született, akinek privilégiumai forogtak veszélyben az alperes jegyei által, sőt Magyarországot is forradalomba sodorhatja. A több mint 100.000.000 forint értékű jegy nem utánzata semmilyen osztrák jegynek, a magyar királyság számára készültek A lordkancellár azon a véleményen van, hogy ha a jegyek Kossuth szándékai szerint eljutnának Magyarországra, valóban megkárosítanák a felperest vagyonában, s ez ügyben teljes joggal fordulhat a felperes a jelen bírósághoz. A bíróság a felperest elismeri Magyarország de facto királyának (Kossuth fő érve!), ennek jogosultságát a magyar országgyűlés vitathatja, de nem az angol bíróság, amely nem foglalhat állást a trónöröklésről sem. A pénzverési jog, a ius cudendae monetae minden államban királyi felségjog, ius maiestaticum, nemcsak a belső értékkel bíró nemesfémre teljed ki. Az osztrák bank jegyei, amelyek a pénzforgalom eszközei Magyarországon is, kimutathatóan hasznot hoznak a felperesnek. A jelen törvényszék nem jogosult annak eldöntésére, hogy az előjog túllépése forog-e fenn, ahogy azt a védelem javasolta. Kossuth tiltakozott a lordkancellár azon kijelentése ellen, hogy célja lenne saját jegyeivel elértékteleníteni az osztrák jegyeket, a forradalom alatt értékét vesztett jegyeket váltaná fel a hiánypótlóként nyomtatott londoni bankó. Campbell szerint erre a célra Angliában pénzjegy nem készíthető. Kossuth száműzöttként él ott, hazájában de facto hatalommal nem bír. A lordkancellár úgy ítéli, a Kossuth-jegyek az osztrák jegyek riválisaiként kerülhetnének forgalomba, ami pénzügyi veszteséget jelentene a felperesnek és alattvalóinak. Ha az Osztrák Nemzeti Bankot károsodás érné a Magyarországra Londonból eljuttatott jegyek miatt, a bank jogosan fordulhatna az angol törvényszékhez, de miért ne tehetné meg ugyanazon jogsérelemért ezt a magyar király? - kérdi a lordkancellár. Figyelmen kívül kívánja hagyni azt a tényt, hogy előzőleg Kossuth pénzügyminiszter volt, erről a felperes is hallgat. Fontosnak tartja a lordkancellár kiemelni, hogy ha az alkancellár ítéletének érvényt szerez, Anglia akkor sem fogja elveszíteni jó hírnevét az üldözöttek menedékeként, akik csak akkor élveznek védelmet, ha külföldi kormányok, ellenséges szervezetek ellen nem tevékenykednek. 20 tonna papír
