Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 421 latot illetően. A nyomdászokról szólva az alkancellár elmondta, hogy nekik Kossuthtal együtt kell győzniük vagy elbukniuk. A felperes jogászai szerint Ferenc József gyakorolja az uralkodói jogokat Magyarországon, s ezt a jogát az angol kormány el is ismerte. Az alkancellár szerint a ius monetae nemcsak a fémpénzre, hanem a papírpénzre is kiterjed. A pénzkibocsátási jogot az országgyűlés nem limitálhatja. A császár soha nem mondott le pénzkibocsátási jogáról, a bank a császár megbízottjaként jár el. Az alkancellár eltekintett a védjegyek, a külföldi szerzői jogvédelem bebizonyításától. Nem szabad megvárni, míga feltételezett kár a felperes rovására bekövetkezik, meg kell előzni azt. A tárgyalás a keresetlevél fenntartása mellett szóló indítvánnyal ért véget. Kossuth affidavitjai még a bíróság elismerését is kivívták, ő is meg volt elégedve ügyvédei beszédével, attól eltekintve, hogy jobban kívánta hangsúlyozni, Ferenc József nem királya Magyarországnak. Ezt tekintette döntő érvnek, de ügyvédei véleménye ettől eltért. Kossuth ügyvédeihez „Emlékiratot" intézett.7 4 Megköszöni ügyvédei munkáját, pozitív eredményt remél, de egyúttal figyelmezteti is őket. Hivatkozik a kérdés politikai súlyára, az ügy jóval túlmutat a jegyek kérdésén. Kétli, hogy a felperest Anglia királynője elismerte volna magyar királynak. (Apponyi is magát az osztrák császár követének tartja!) Ha magyar királyi címét felsorolja titulusai között, attól még nem elismert királya az országnak, ahogy a magyar királyok is felsorolták a jeruzsálemi királyi címet az igénycímek között. Kossuth kéri ügyvédeit, építsék mondandójukat e kérdés köré. Ha elismernék Ferenc Józsefet mint magyar királyt, az egyenlő lenne a független Magyarországnak koronatartománnyá süllyesztésével. Stuart alkancellár gondolkodási időt kért ítéletének meghozatalához május 4-ig.7 5 III. ítélet, fellebbezés A törvényszék azt kívánta eldönteni, hogy Anglia törvényei szerint az alpereseknek tulajdonában maradhat-e a nagy mennyiségű bankjegy vagy azokat a felperesnek kell kiszolgáltatni. Az alperesek szerint a törvényszéknek nincs joga a kérdésben dönteni, idegen uralkodónak ugyan joga van az angol törvényszékhez fordulni köztulajdon visszaszerzéséért, de ezúttal olyan kérdésről van szó, amely a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik, pénzkibocsátás jogáról, amely uralkodói felségjog, a törvény csak hamisítás ügyében dönthet. Kossuth minden tiltakozása ellenére bekerült az ítéletbe az a mondat, hogy ő elismeri a felperes legfőbb hatalmát Magyarországon, s a most kinyomatott jegyeket épp a felperes létező hatalma miatt nem kívánta felhasználni egyelőre. A jegyek az alperes birtokában vannak, és kész azok felhasználására, amikor azt alperes időszerűnek látja. Tehát a jegyek felhasználása csak a felperes felségi jogaival ellentétes célokra lehetséges. Amennyiben a törvényszék megtagadná beavatkozását az ügybe, azzal elismerné. A keresetlevélben foglaltakat a bíróság elfogadta, az alperesek kérelmét elutasította. Nagy megdöbbenést, felháborodást okozott az ítélet a közvéleményben. A lapok nagy része Kossuth mellé állt. Nehezen, de mégis eljutott a hír Magyarországra is. A tudósító valószínűleg Rónay Jácint volt, bár cikkeit nem írta alá „A bankóügy, miként látható volt, bukott. A bíró kimondá, hogy a vádlott csak politikailag bűnös,
