Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
420 GARAMI ERIKA hatósága alatt kerültek kibocsátásra (kiemelés G.E.) ... December 26-a körül végül 21 millió ilyen jegy nyomására kaptam utasítást Mr. Phillips megrendelésére és a munkát március elejére kellett befejezni." Mayne-ról állította, hogy „információját attól szerezte, aki ellopta a jegyet-jegyeket a nyomdánkból, mivel mi egy jegytől sem váltunk meg". Nem lenne teljes a kép Charles Edward Rawlins liverpooli kereskedő vallomása nélkül.65 Rawlinst hosszú évek barátsága fűzte Kossuthoz, aki február 21-én három hónapra bérelt raktárhelyiséget a bankók számára Rainhill mellett Lancaster megyében. Kossuth február 25-én fogadta el az ajánlatot és kért biztosítást tűz ellen, érdeklődött a vasúti szállítás részleteiről. Rawlins megtette az előkészületeket és viszszaigazolta, hajlandó fogadni az árut. Rawlins-szal a per után sem szakadt meg a kapcsolat. 1862-ben Kossuth régi alma materének, az epeijesi kollégiumnak keresett anyagi segítséget a protestáns országok támogatására számítva66 A tárgyalás elhalasztása kedvezett a felperesnek, Kossuthnak viszont többletköltséget jelentett, aminek előteremtése újabb problémát okozott. Ezért már április elején készült Angliát elhagyni: „Hacsak a per megengedi, még e hónapban elhagyom Angliát - Ha nem is egyenest Turinba (hol szállást kapni most lehetetlen) mindenesetre közel Turinhoz leszek Olasz földön"6 7 - ám a per ezt nem engedte meg. II. A tárgyalás napjai A perről a jegyzők gyorsírói feljegyzéseken alapuló jogi tudósítások adtak hírt. Mivel hallás után történt a lejegyzés, eltérések figyelhetők meg, főleg a tulajdonnevek írásában. Beke-Rehorovszky-Hengelmüller esetében többször csak a „kimondhatatlan nevű urak" bejegyzés olvasható.6 8 A kancellária ülései nyilvánosak, de hagyományos angolszász esküdtszék nélkül működik. A per nagy publicitást élvezett, az emigránsok bíztak a per sikerében: „Én szinte lehetetlennek tartom, hogy peredet elveszíted." - írta Ludvigh.6 9 Kossuth még bizakodott: „Perem ... holnap eldől az első bíróság előtt. Az elvesztés bizony nagy csapás volna. De fellebbvitel útján jóformán biztosnak tartom a nyerést."7 0 . A harmadik nap tárgyalásai után változott Kossuth véleménye, „hihetőbb mint nem, hogy én leszek a vesztő fél. Egyébként körülbelül mindegy, akárki nyer, mert a vesztő mindenesetre fellebbezni fog s tán jobb volna, ha én fellebbeznék, mert ahhoz én választanék bírót".7 1 Toulmin Smith szerint „a legnagyobb szerencsétlenség az, hogy az ügy Ashurst kezébe került. Ez nem Kossuth hibája, és Ashurstot sem hibáztathatom, minthogy kétségtelenül segíteni akar, de ő nem a megfelelő ember az ügy szempontjából".72 A védelem elmondta, hogy bár a jelen eset a bíróság hatáskörébe nem tartozna, idegen uralkodónak vitathatatlanul joga van a bírósághoz fordulni. Stuart alkancellár7 3 megpróbálta a lényegről elterelni a figyelmet szőrszálhasogató módon vizsgáztatva a védelem jogászait. A védelem szerint nem elég a felperesnek állítania, hogy aki jegyeket bocsát ki, őt megkárosítja, hanem be is kell bizonyítania mennyire és hogyan, hiszen így a felperest nem, csak az Osztrák Nemzeti Bankot érhette kár. A felperes nem tudja bizonyítani azt sem, hogy törvényes uralkodója lenne Magyarországnak. Hosszasan vitatkoztak a védjegyek használatáról, különösen a címerhaszná-
