Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
418 GARAMI ERIKA tenni, vagy kibocsátásukra és forgalomba tételükre felhatalmazást adni, az országygyűlés beleegyezése nélkül."5 2 A két affidavit a sajtó jóvoltából hamar ismertté vált, ellenük egy cikk jelent meg a The Times-ban. A C.L.S. aláíró azzal érvelt, hogy Kossuth „önként" lemondott a „diktátorságáról" Görgey javára törökországi menekülése előtt. 1849 óta nem választották semmilyen magyarországi tisztségre, és a cikkíró szerint nem is fogják. Toulmin Smith emlékeztet arra, hogy Kossuth nem kormányzóként írta alá a jegyeket, hanem „a nemzet nevében". „A Nord „teljes terjedelemben közölte az okiratot, az Observateur adta az afíidavitot kivonatban, gondolom, a többi lap is fogja adni. A Timeshan megjelent levélre valaki csak felel... kormányzóságot nem ruháztad Görgeyre, mert az csak személyedet illette, így nem is volt átruházható" - írta Ludvigh Kossuthnak.53 A védelem másik dokumentuma V. Ferdinánd 1848. december 2-i lemondó nyilatkozata. A per szempontjából sarkalatos pont, miszerint az uralkodó csak az osztrák trónról mondott le, a magyarról nem, így a felperes nem indíthat pert magyar királyként. Három császárhű jogász készítette el az ellennyilatkozatot Bécsben.5 4 A sietség és pontatlanság tükröződik rajta, annak ellenére, hogy a tárgyalást húsvét utánra halasztották, ami időnyerés szempontjából Bécsnek kedvezett. A három ellennyilatkozatot tevő jogász Beke Kálmán, Rehorovszky Miklós és Hengelmüller Mihály, érvelésükben nem válaszoltak Kossuth legfőbb érvére, nevezetesen arra, hogy a felperes nem magyar király. Elsőként 1.(11.) Ferenc kartáját említik, amely bankjegykibocsátási joggal ruházott fel egy bécsi bankot, és egyúttal megalapította az Osztrák Nemzeti Bankot. Hangsúlyozták a bank banlqegykibocsátási jogát, az osztrák jegyek majdnem kizárólagos forgalmát, a pénzkibocsátás királyi felségjogát. Az 1811-es papírpénzeket egyszerűen „eltérőnek" minősítik. Érvelésük értelmében lehet, hogy a magyarországi papírpénzkibocsátáshoz országgyűlési határozat kell, viszont ahhoz, hogy ez a határozat életbe lépjen, azt a királynak szentesítenie kell. Szerintük Kossuthnak nincs pénzkibocsátási joga, mert azt különleges forradalmi körülmények között kapta, valamint 12 és fél millió forint értékben kapott kibocsátási jogot a nádortól, aki a király nevében járt el. Kossuth ezt követően nemesfém fedezet nélküli államjegyeket adott ki. Azokat az 1848-as törvényeket, melyek a király szentesítése nélkül léptek életbe a „rebellió" alatt, érvénytelennek tekintették beleértve Ferdinánd király lemondása elleni tiltakozást is. Szerintük a címer használata Magyarországon szabályozott és korlátozott, csak díszként valóban szabad használni, de ha valaki a kérdéses jegyeket látná, azt hihetné, hogy azt királyi felhatalmazással tette. Végső érvük: „Kossuth említett aííidavitjában a felperesnek, mint magyar királynak alkotmányos jogaira és egyéb tárgyra vonatkozó állításai helytelenek, melyeket a jelen affidavit külön nem emel ki, de olyan értelmű tanácsot kaptunk, hogy szükségtelen ezeken a pontokon a felperes érdekében vitába bocsátkozni."55 Kossuth erre vonatKozó véleménye: „Jellemző dolog, hogy a császári felperes szemen válogatott tanúi mennyire fáztak a dolog közjogi oldalának érintésétől. 'Nem illenék hozzájok'."5 6 Az ellenaffidavit sem maradt válasz nélkül, Vukovics Sebő vállalta a feladatot, aki Kossuthot segítő tevékenységével különösen Szemere Bertalan rosszallását vívta
