Századok – 1995
Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381
390 MOLNÁR ANDRÁS Az országos bizottság javaslatára a nemzeti közpénztár (Fundus publicus) felállításához a nemességre egyfajta adót kellett volna kivetni. Zala megye feltehetően Deák által fogalmazott álláspontja szerint viszont a nemesi rend nagy része „a kereskedésnek mostani megszoríttatása, a nemzeti gazdaság elcsüggedése, s a folyamatban lévő pénznek mind lassúsága, mind csekélysége miatt" nincs abban a helyzetben, hogy „pénztárokra milliomokkal adakozni" képes legyen. "Századok elfolyta alatt nemzeti csinosodásunk csak a természet lassú folyamatjára bízva, nem csak ápolgató segédet nem kapott, hanem inkább gyakran tetemes gátokkal kellett küszködnie, azt, amit századok elmulasztottak, azt, amit Europa más nemzeteinél századok eszközlöttek, több száz ezer polgárok tiszta hazafiúsága több fejedelmeik bőkezűsége segített eszközlésbe venni, szegény nemzetünknek csekély számú birtokosi eggy pillantat alatt véghez vinni nem képesek, bár mi tetemes áldozatokat tegyenek is." Elfogadja ugyan Zala is a javasolt adókivetést, de emellett „nem véli azomban igazságtalannak azt", hogy a „koronát és kamarát illető javak" jövedelmeinek egy része is a „nemzet közpénztárának javára" szolgáljon.23 Amíg az eddig említett munkálatoknak legfeljebb egyes rövidebb részleteit tekinthetjük Deák Ferenctől származónak, az egyházügyi, köznevelési és tudományos, valamint a közjogi operátumokra tett észrevételek túlnyomó többségét az ő munkájának tarthatjuk. így Deák későbbi egyházpolitikájának első elemeit fedezhetjük fel az egyházügyi munkálatra tett zalai észrevételekben: a klérus befolyását igyekezett csökkenteni a világi ellenőrzés növelésével. A patronusok kinevezési jogáról pl. Deák megjegyezte, hogy törvény kötelezze a megyéspüspököt a patrónus által kinevezett plébános elfogadására és beiktatására, még akkor is, ha a kinevezés esetleg nem a püspök elképzelései szerint történt. Deák kemény szavakkal ítélte el a reverenda védelme alatt (látszólag) büntetlenül vétkező papokat, és azoknak büntetését legalább részben ki akarta venni az egyházi hatóságok kezéből. A „gyakrabbi szomorú tapasztalás" szerint „sok elfajult gonosz lelkű papok, elfelejtkezvén mind papi, mind emberi kötelességeikről, olly undok vétkeknek lesznek részessei, mellyek a szilajjabb világi emberekhez is dísztelenek volnának", anélkül azonban, hogy azokat „érdemeik" szerint megbüntetnék, vagy ha megbüntetik is, arról a világi hatóságokat nem tudósítják. A köznép erkölcsét le fogja rombolni, ha azt látják az emberek, hogy „az erkölcsöt gyakorolni köteles papok is büntetlenül vétkezhetnek", mintha privilégiuma lenne a „papi rendnek az illyes vétkek" elkövetésére. Deák szerint tehát törvényben kell meghatározni, hogy már a kevésbé súlyos „politicus" vétket elkövető papok elleni vizsgálat során is befolyása legyen a polgári törvényhatóságoknak, és ha a papnak „a criminalitásnak legkissebb polczán álapodik is meg elkövetett vétke, azonnal megítéltetése végett a polgári törvényhatóságnak adattassák által". Világi törvényhatóságok hozzájárulásával akarta Deák meghatároztatni az egyes egyházi szolgáltatásokért (pl. temetés) járó, ún. stoláris jövedelem mértékét, és törvény által kívánta eltöröltetni a korábban önkényesen szedett „szabad stola"-t, „minek utánna minden botránkozásokat, és minden igazságtalan és dísztelen vissza éléseket, ha bár azok már régolta divatban volnának is, elrontani, és megsemmisítteni maga a józan ész, és természetes igazság javallaná". (Ez, a természetjogra való hivatkozás — amint arra már Sándor Pál is felhívta a figyelmet — különösen jellemző a fiatal Deákra)
