Századok – 1995
Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381
DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 391 A növendék papság oktatásáról és neveléséről való gondoskodás jogát — amelyet az országos bizottság a királyra és a püspökökre bízna — az országgyűlésre kívánta ruházni Deák, mondván: „minek utánna eggy szabad alkotmányú országban minden köz tárgyat illető dolgokat elintézni, az eggyes polgároknak szintúgy mint az egész hazának boldogságát eszközleni, s így az ifjúságnak czélarányos, és a közjónak előmozdíttására hasznos neveltetését is elrendelni az ország törvényhozó testéhez méltán tartoznék, a nevendék papságnak neveltetése pedig, kik jövendőben a népet erkölcsre taníttani, s hasznos taníttásaik által jó hazafiakká fogják nevelni a polgárokat, különössen illetné; azért igen is törvény által határoztassék meg, hogy valamint a világi ugy az egyházi ifjúság neveltetésének és oktatásának módja, s az ezt tárgyozó rendszabások időről időre az ország gyűlése elejbe teijesztessenek."2 4 Zala megyének a köznevelési és tudományos munkálatról Deák Ferenc előterjesztése nyomán készített észrevételei (összhangban az országos tendenciával) elsősorban a nemzeti nyelv terjesztésére, és az országgyűlés jogkörének szélesítésére helyezték a hangsűlyt. Zala nem követelte ugyan az egységes állami oktatás bevezetését, de a szerzetesrendi tanítók kinevezését pl. világi hatóság felügyeletére akarta bízni, az amúgy is tekintélyes birtokokkal rendelkező tanító-szerzetesrendektől pedig megvonta volna a tanításhoz világi közpénzekből kapott támogatást. A nemzeti nyelv használatát kötelezővé és kizárólagossá kívánta tenni az elemi iskoláktól az egyetemig. Ehhez kapcsolódva utasította el, hogy német nyelven is folyhasson a tudományok oktatása, valamint azt is, hogy az igehirdetés és hittan latin nyelvű legyen az iskolákban. Hasonló meggondolásból, a nemzeti öntudat védelmében utasította el Deák azt a javaslatot, amely a magyar történelem tanítását száműzte volna az alsóbb iskolákból, így azok, akik nem tanultak tovább, nem kaptak volna megfelelő hazafias nevelést. így érvelt Deák a történelemtanítás fontossága mellett: „minden hazafit, még a míveletlenebbet is önnön szülőföldje leginkább érdekelvén, annak történeteit bár melly silány töredékek szerint is tudni, mind önnön magára, mind a köz jóra is legnagyobb sikert hozhat, mert akár melly sorsbéli életre menjen is által valaki, az hazai polgár lenni soha sem szűnik meg; és így mind a haza szeretetet, mind annak védelmére köteles tartozását a hazai történetek között előlforduló jelessebb hazafiak tettei gyújthatják fel leghathatósabban szivében." Az országos bizottság „az egész tudományosodás dolgát" a helytartótanácsra kívánta bízni, Zala ezzel szemben azt a különvéleményt támogatta, amely szerint a nevelés és a tudomány kérdéseit időről időre az országgyűlés vegye tárgyalás alá és a helytartótanácsnak csak arra legyen felhatalmazása, amit az országgyűlés hozzáutal. Deák szerint az ifjúság nevelésének és oktatásának az országgyűlés felügyelete alóli kivonását „a hazának jövendő haszna, és boldogsága tiltaná, mert az ifjúság az, melly (...) azon polgárokká leend, kikre a haza a maga állandó fenmaradását bízni, s a nemzet és constitutio hív őijeit bennek szemlélni fogja, ezeknek vállain fog nyugodni jövendőben a köz ügynek kormánya, ezektől fog fügni a nemzeti characternek és léteinek utóbbi fenmaradása". Deákra ismerhetünk a köznevelési észrevételek további két részletében is. Deák visszautasította az országos bizottság javaslatát, amely szerint a felsőbb iskolákban tandíjat kellene bevezetni, mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az „ala-
