Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 33 Nyomatékkal kell azonban hangsúlyoznunk: a ló eszköze lehet a nomadizmusnak, a ridegtartás teremthet olyan feltételeket, amelyek megfelelnek a nomadizmusnak, de lovak megléte önmagában, illetve a lovag ridegtartása nem bizonyíték a nomád életmód mellett. Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy Róna-Tas Andrásnak a nomadizmusról adott négy ismérve közül kettőben szerepel a ló. Az egyik szerint „a nagyállattartás nem jelenti a ló, szarvasmarha, illetve teve többségét, csupán meghatározó voltát", a másik szerint a nomadizmus „mindig lovas vagy tevés vándorlás".13 1 A fentebbiekben — úgy gondoljuk — nem tettünk egyebet, mint azt bizonyítottuk, hogy a magyarok nagyállattartása eredendően lótartást jelentett, illetve hogy a ló a 10. században meghatározó szerepet játszott, de még a 11-12. században is jelentős helyet foglalt el a magyarság gazdálkodásában. A lovakkal kapcsolatos 10-12. századi adatok áttekintése viszont nem adott biztos fogódzókat az itt másodikként említett ismérv vonatkozásában. Mert igaz ugyan, hogy a magyaroknak e századokban temérdek lovuk volt, de hogy vándoroltak-e a lovakkal, az további vizsgálatot igényel. Az eddig áttekintett anyagból egyedül Bölcs Leónak azon adata vonható ehhez az ismérvhez, hogy a magyarok „nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve legeltetik lovaikat folyvást, télen-nyáron".13 2 A vándorlás bizonyítása szempontjából nagy súlylyal esik a latba, hogy milyen lakóhelyeik voltak a magyaroknak, azok mennyire tekinthetők állandónak vagy ideiglenesnek. A következő fejezetben ezt tesszük vizsgálat tárgyává. IV. A sátor A honfoglalás körüli évtizedekben meglepően nagyszámú adat szól a magyarok sátrairól. Tekintsük át először ezeket a forráshelyeket! 1. A 10. század elején élt Dzsajháni korábbi írott és szóbeli beszámolók alapján a 880 körüli magyarságról és a magyarok szállásterületéről arab nyelven útleírást készített. Ez a szöveg elveszett, de több későbbi, arab és perzsa nyelven készült, illetve törökre fordított forrás megőrizte az eredeti híradást. A Dzsajháni-szöveghagyományból a magyarokkal kapcsolatban sátrakat két szerző említ. Az egyik a 930 körül élt és arabul író Ibn Ruszta; szerinte a magyaroknak „sátraik [boltos jurtjaik] vannak". A másik a 15. századi Sükrullah perzsa nyelvű műve, aki arról tudósít: a magyarok „bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, [az uralkodó] kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal".13 3 E két, Dzsajhániból merítő szerző azonos tartalmú közlése bizonyossá teszi, hogy a magyarok sátrairól szóló híradás benne volt Dzsajháni elveszett művében. 2. A 10. század elején alkotott Bölcs Leó bizánci császár türk sátrakra vonatkozó passzusát, hogy ti. a magyarok a háború idején „a szükséges lovakat maguk mellett tartják, és béklyóba verve őrzik türk sátraik közelében",13 4 már idéztük, s arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a császár éppen e helyütt annyit változtatott Maurikiosz 600 körüli szövegén, hogy a sátrak szó elé beszúrta a türk jelzőt. Igazat kell adnunk Váczy Péternek: Bölcs Leó „az olvasó figyelmét külön még felhívja a közbeszúrt »türk« szócskával: a leírás a türkökre, vagyis a magyarokra vonatkozik".13 5
